Régen láttam Szürkegémet.
Szemem, ha tavamra téved,
nem látja, Gém, a szépséged,
S múlt időkre visszaréved.
Nem mondom, kis sértettséget
Érzek, mikor odanézek.
Gém, a tóba kéne lépned.
Kinőtt a nád, helyed védett.
Most, hogy immár más tóra szállsz,
S csak úgy céltalan álldogálsz,
Biztos vagyok, nem ír verset
Senki rólad, habár herseg
Csőröd alatt a sok keszeg,
születik a sok gémgyerek,
a gémélet irtó pezseg,
- jó, a gémek igényesek -,
Ámde az élet lepereg,
Telnek, múlnak a gémhetek,
Nem költ senki szép dalokat,
S netre nem teszi azokat.
Megjelennek furcsa árnyak:
Az örökkévalóságnak
azt' mán lőttek, Szürke Gémem!
Akkor késő lesz, most még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése