Ma reggel a gémem hódarában ázik.
- Nehogy már megint azt rímeltesd, hogy fázik!!!
- utolsó erövel mondja e szavakat.
A csöre jeges és hal benne nem akad.
- Na, de gém! Hideg van! Esö esik! Fázol!
- Te meg mindig ugyanazon rímmel totojázol!
- Gémem szofisztikált, jó humorú madár,
de eljö a pillanat, mely számára határ.
- Negyvenedszer írod le, hogy gémed fázik!
Másik rímet nem tudsz? Tényleg nincsen másik?
- Hogyne lenne, gémem. Nyugodj, semmi pánik!
Langyos lesz a tavad, belöle kimászik
ezer kicsi teknös. Feljönnek a halak
a víz felszínére, lesz sok finom falat.
- Megnyugodni látszik. Máskor türelmes állat,
csak most elege van, s emiatt már fáradt.
- Tavasz... - szól, csöndesen ízlelgeti a szót.
- Mindjárt itt lesz! -csak, hogy valami biztatót
mondjak, vigasztalom. Bolond, ki vitázik
ázott szürkegémmel. - No, viszontlátásig! -
Hunyorog. - Kivárok már, ha eddig bírtam.
- Ne haragudj - nyögi végül is blazírtan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése