2020. október 4., vasárnap

Anhalten

 Anhalten müsste jetzt diese Welt, 

Ihr göttlichen, irdischen Kräfte,

Vergessen mag ich, du Himmelszelt,

Die alltäglichen, grauen Geschäfte.

Ein Blauwal auf weiter und ferner See

Möchte ich sein und ich sänge

Zu tief, nur für mich. Ja, unhörbar sein

Würden des Liedes paar Klänge.


2020. október 3., szombat

A hónap fürje


 Én vagyok a hónap fürje!

Ön, hogy bánatát legyűrje,

Hívjon egy pár fürjet csűrje

Fölé, s éneküket tűrje

Naphosszat. Ha fürje szűrje

Nem lesz kitéve, ott marad.

Nem akar majd más madarat.

2020. július 23., csütörtök

2020. június 5., péntek

The cheetah's walking. Dry leaves answer

to its feet, but they don't cry.

Preys are hiding, fear the dancer

of the prairies. Cranes fly by.

The cheetah stops. And now, it's running.

Runs as if there was no weight,

nor absolutely nothing. Stunning?

Is it god? The truth? The fate?

The prey has no time. No films passing

in front of its sleepy eyes.

Days have gone without the cheetah

finding food. And now the skies

Open as they see it eating,

devoring what the day has brought:

contentedness and joy are meeting

in our cheetah's heart and thought.

I think: Yes! Now! The perfect time,

So it seems, just t' have a word:

we can ask it: would you rhyme?

If yes, what rhyme is your preferred

one? And slowly speaks the cheetah:

I love apples...Manzanita?

2020. május 12., kedd

Plötzlich

Will ich wirklich noch was sagen?

Etwas zustimmen, verneinen?

Will ich aus dem Fenster schauen?

Was will ich fühlen: Freude, Grauen?

Will ich an einem Waldrand stehen,

Nur, um Rehe zu erspähen?

Will ich die Verse auf Deutsch schreiben?

Wem will ich etwas beweisen?

Will ich erklären, Argumenten

Gehör oder gar Glauben schenken?

Woher kommt in diesem Falle

dieser Wille? Ist's 'ne Falle?

Woher kommen alle Fragen?

Geht's uns wirklich an den Kragen?

Viele eingeschloss'ne Wesen

geh'n weiter, auf geplanten Wegen,

in Gedanken. Werden diese

letztendlich auf einer Wiese

jenen Rehflock wirklich sehen?

Und wenn ich ratlos, schweigend stehe

da, am Waldrand, und die Rehe

schau'n zurück. Der kleinste Rehkitz

wird dann lächeln. War das ein Witz?
Carlos Jobim: Waters of March fordítása (alapul véve a rengeteg verzió közül az Art Garfunkel - féle előadást)

Egy bot, egy kő, útja végén leül
Egy fatörzsre a vándor, néha jó egyedül.
Mint az élet, a nap, egy kis üvegszilánk,
Éjjel jön a halál, fegyver, csapda, a láng.
Nézd, virágzik a tölgy, rókát rejt a sövény,
Rigót bújtat a lomb, göcsörtöt a növény.
Törött fa csak a szárny, ne lépj, elég:
szikla, esés. Igazán semmiség!
De ahogy fúj a szél, már a lejtőn leérsz,
nehéz terhet viszel, azért mégis remélsz.
És a folyópart szól, véget ért már a tél,
Látod, árad a víz, most a szíved beszél.
Két láb, a föld, a hús és a csont,
Kézben a csúzli, úton a gond.
Tégla régi platón, és a hajnali fény,
Egy puskagolyó, sötét éj közepén.
Kényszer az út, és egy baleset,
Kicsi lány lázban ég, verseket emleget.
Ház tervrajza száll, ágyban pihen a test,
kocsikerék megáll, jaj, a sár, jaj, a sár.
Örvény, hullám, kék ég, egy szárny,
Karvaly, egy fürj, vár a tavasz, örülj!
És a folyópart szól, véget ért már a tél,
Vizet áraszt a szél, most a szíved beszél.
Egy pont, pont ott, egy méh megcsíp,
hirtelen az éj: keselyű közelít.
Egy tű, egy hegy, fullánk, darázs,
csigák, titkok, egy folt, varázs.
Kígyó, egy bot, Józsi jön és Janó,
egy hal villan, ezüstös, suhanó.
És a folyópart szól, vizet áraszt a szél,
véget érhet a csönd, már a szíved beszél.

2020. március 19., csütörtök

Laguito triste,
Sin garzas ni gente
Que alegremente
Pasaban aquí.

La ciudad llora,
Esquinas y calles
Se abrazan vacías:
Esperan así

Impacientes
Que llegue el día,
El día de siempre,
Luz, frenesí.

2020. március 8., vasárnap

Szerteszéjjel mászkáltak
A mindenféle állatok
Egy délután az erdőben,
De csaltak a látszatok.

A tisztásra tartottak ők
Mindahányan voltak ott,
Fontos téma merült fel -
Otthagytak csapot, papot.

"Közmondásos állat, figyelj!
Találkozót hirdetünk,
Gyere, és csak arra ügyelj,
Időben ott légy velünk."

Emígy szólott a hirdetmény,
Szaladt a sánta kutya,
S - egyre izgibb a cselekmény-:
Hat-hét vak tyúk. Nem duma!

Siettek, káráltak, aztán
Éhes disznó röfögött,
Megérkezett karón varjú
Alvó oroszlán döcögött,

Ment a zsákbamacska után,
Várta őket közös ló,
medve zárta ezt a sort, hisz
Bőrére nem iható

Semmi sem. Majd odaértek,
Leültek, mind odafértek.
Arra ment egy gém, s így hörgött:
Hívjátok meg early birdöt!
(K
ép netről)

2020. február 25., kedd

Una garza
Cualquier mañana puede ser, entre
vapores de café y celestes quehaceres
un hueco, de repente, una ausencia.
¿Quieres llenarla con rutina?
La garza te mira de reojo,
podrías,  - ¿por qué no? - ser incluso otra
o tú misma con esa media sonrisa.
¡No decepciones la garza!
Tal vez tenga los ojos fríos
pero en ti tiene depositado
días de tibias dudas,
de peces titubeantes,
todo,
y tú eres
todo.

2020. január 19., vasárnap

Ars poetica

Va el poeta por la calle
Sin que nada le falle,
Va buscando una rima
Que se le tire encima.

Y piensa que ahora
No es la risa a la que añora:
A ver si por fin escribe
Un clásico y exhibe

Sus valores verdaderos.
Que no vengan carneros,
Girafas y elefantes
A colarse como antes

En cada rima suya.
Ni la garza y ni la grulla,
A ver si esta vez puede,
Y ya no retrocede.

Se sienta en una terraza
De una central casa:
Pero le trae la limonada
Un mono, ¡una monada!

Un verde cocodrilo
De elegante estilo
Ve como en su regazo
Se acomoda un gato.

Dos lagartos miran
Y a meterse aspiran
En el poema, obvio
Está, y, hecho un lío,

El poeta se levanta.
En el fondo le encanta:
-¡Al infierno con lo serio!
El centro de mi imperio,

Por cierto, es la fauna!-
Dice, sin duda alguna
Y saluda a un canguro
Que pasa con apuro

Ante una hiena
-qué escena tan amena!
 El poeta comprende:
Ni seriedad, ni duende

No viene ni le sorprende
En la vida, por ende,
Si ignora sus animales,
Enigmáticos, reales,

Esencias de sus días,
Alegres y sombrías,
A los que necesita,
Con los que una cita

Tiene en cada frase:
Como si anclase
Todos sus pensamientos,
Sedientos, graves, lentos

En cada animalito
Que se acerca. Es un rito:
Le coge de la pluma
Y al poema se suma.

Va, venga, ¡venid, bichos,
Os ficho! Mis caprichos,
Sois mi organigrama.
Y el gatito… que me lama.

2020. január 8., szerda



Szellemmedvevers
Él egy állat Kanadában,
Sőt, sehol máshol nem él.
Esőerdő árnyékában
Lazacot enni remél.
A világon nem találhatsz
Ilyet, hiába keresed:
Csak British Columbiában
Fedezhetsz fel egy keveset.
Igen, ő az. Szellemmedve.
"Spirit Bear", mondja a nép,
Angolul mondja, s rímbe szedve,
Mert magyarul nem beszél.
Aki látja, nem felejti,
Pakkját kezéből kiejti,
Arcába tolul a vére:
Medvelátvány az ő bére.
Hihetetlen, drappos szőre
Pompázatos. Egyelőre
Többszáz árnyalatot láttak,
Kik medvénkkel szemben álltak.
Néhány példány halkan dörmög,
De a legtöbb csak úgy néz
S olyat is láttak, ki hörgött,
Főleg, hogyha nem volt méz.
Azt vallják az ottaniak,
Különleges szellem ő,
S a teremtő Varjú küldte,
Az egekből lejövő.
Védik, óvják e medvéket
Mind az összes őslakos.
Ki lát medve-ellenséget,
Addig üti, míg lapos
Nem lesz, s mérgesen ingatja
Fejét: Medvét bántani
Nem szabad! Senki se hagyja,
Nem fogja megbocsátani!
Így a szellemmedve boldog,
Él vidáman lazacon,
Fakérgeken, szedren, vízen,
S az erdőben medvenyom
Tanúskodik a mohában
Erről, levélen, oduban
S ezen tudat birtokában
- egyértelmű párhuzam -,
Ameddig a szellemmedve él:
Csak addig, emberek,
Éltek ti is. Medve beszél,
Világ hallgat. Egyre megy.