Bőregér

 A jóisten

Félmosollyal

Indítja az 

Éji eget,

Elteszi a 

Sarlósfecskét,

Röpteti a

Bőregeret.

Toldi ma

 Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, 

-Klímaváltozás ez-, véli Toldi, s karja

A petrencésrudat észak felé tárja:

-Olvad a jégpáncél, s annak jön az árja.-

/Fotó a netről/

Az éji rím

 Éji rím

Ma rímmel álmodtam. Bensőmbe lépett,

A lelkemet tépte és szívembe mart.

Felkeltem, altatót vettem és vártam:

Míg hatott, csak nézett, beszélni akart.

Szégyellem gyakran az éjjeli rímet,

Mert csalfa és reggel már bújni szeret,

Az ágy alól néz néha, én bezzeg címet

Sem találok hozzá, se szó, se keret.

Az éji rím mindig azt gondolja, fontos,

És vár, amíg hat már a gyógyszer s nevet,

Tudván, hogy másnapra eltűnik, lompos

Rongyaiba bújik és úgy ad jelet.

Az éji rím hangos és túl gyorsan kapja 

A levegőt, sötét és sajnál és fél,

A reggel a jót szürke ködjébe rakja,

És simít a széleken, majd enni kér.

(Saját fotó)

Hibernálás

 Álmos már a medve, szállna

Álmok szárnyán, hibernálna,

Álmaiban szeder, málna

Medvevacsorává válna.

Ahogy alszik, meg nem állna

Szendergésében, csinálna

Mézes lazacot, találna

Hozzá epret, s marinálna.

(Saját fotó google medvével)