MEHEMED ÉS A LEMMING!
Van Mehemedünk, a török.
Egyszer csak látja, hogy zörög
A haraszt. Arra tekintget,
S mit lát? Egy kicsi lemminget.

Néz Mehemed: De mért csak egy?
Nem az van, hogy  jó nagy tömeg
Lemming jön, és mind egyszerre
Veti magát le a mélybe?

És felnéz reá a lemming:
- Az lenne ám  nagy happening!
De nm úgy van, mint gondolod,
Ez bíz' komplikáltabb dolog! -

Mondja, s a Mehemed legyint.
_ Így van? Nincs így? - Hát, a lemming
Újból szól: - Én elmondhatom...
Épp nincs dolgom ma, szombaton.

 - A lemming nem a tömeget,
A magányt szereti. Lehet,
Hogy nagyon kevesen tudják.
Most majd viszont megtanulják,

Hogy úgy kábé négyévente
Egy-egy vörös naplemente
Ösztönzőleg hat őrájuk,
S csókra nyílik kicsi szájuk.

Rettentőn elszaporodnak,
 -kellemetlen ez, sokuknak -,
S mivel nincs így elég étel,
A sok lemming mind lelécel.

Együtt mennek, ezren, százan,
Szaladnak, igen nagy számban,
S ha eléjük folyó, tenger,
Kerül, azt hinné az ember,

Hogy megállnak. De nem igaz:
Továbbmennek: sovány vigasz,
Hogy úszni nagyon jól tudnak:
A nagy víznek nekifutnak.

Ám a lemming nem nagy állat,
Úszik, úszik, majd elfárad.
S van olyan is, ki ottmarad.
Láttam én már borzalmakat!

De mindenképp leszögezem:
A lemmingnek fő lételem
A kaja, és ha már nincsen,
Odébb megyünk. Ez nincs ingyen.

Egy megdöglik, más túléli.
Az utóbbi elmeséli.