Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése