Visszajött medve

Visszajött, ímhol, a medvém!
Lesétálna folyóm mentén,
Délen volna fontos dolga,
Arra, hát - levándorolna.
Útja szélén hintsünk málnát,
Szedret, mézet, alvópárnát!
S ha látod, engedd tovább a medvét,
Ne vedd el az életkedvét.

MEDVEKÖVETŐ KÜTYÜ

Medvéjét, uram, bekövetné?
Mit csinál? Tudni szeretné?
Ám ha állata nem akarja,
Örvét másnap lekaparja.
A MEDVE megy, amerre szeret,
S ha nem kívánja, nem leli meg,
Se Ön, sem a többi manus.
Az erdőben mindenki gyanus.
Ha akarna, kámforrá válna.
Körötte érik a málna.
Száján furcsa kis félmosoly:
MEDVE az, Uram, nem fogoly!

Medve-hemzsegés

EZ nem AZ a medve! Másik!
Erre brummog, arra mászik,
Cammog, sétál, rohangászik,
Friss patakban gurgulázik.
Szeder foga között és:
Itt a MEDVE-HEMZSEGÉS!
Tele medvével az ország,
Medvében mérjük széltét s hosszát!
Medveöltőben az időt,
Jaj, Brumi! Úgy szeretjük őt!
Térdig ér a medvetömeg,
Újságokban medveszöveg:
"Vigyázz, kárt ne tegyél benne:
Mert a számuk lecsökkenne!"

Fázik a gém

Ma reggel a gémem hódarában ázik.
- Nehogy már megint azt rímeltesd, hogy fázik!!!
- utolsó erövel mondja e szavakat.
A csöre jeges és hal benne nem akad.
- Na, de gém! Hideg van! Esö esik! Fázol!
- Te meg mindig ugyanazon rímmel totojázol!
- Gémem szofisztikált, jó humorú madár,
de eljö a pillanat, mely számára határ.
- Negyvenedszer írod le, hogy gémed fázik!
Másik rímet nem tudsz? Tényleg nincsen másik?
- Hogyne lenne, gémem. Nyugodj, semmi pánik!
Langyos lesz a tavad, belöle kimászik
ezer kicsi teknös. Feljönnek a halak
a víz felszínére, lesz sok finom falat.
- Megnyugodni látszik. Máskor türelmes állat,
csak most elege van, s emiatt már fáradt.
- Tavasz... - szól, csöndesen ízlelgeti a szót.
- Mindjárt itt lesz! -csak, hogy valami biztatót
mondjak, vigasztalom. Bolond, ki vitázik
ázott szürkegémmel. - No, viszontlátásig! -
Hunyorog. - Kivárok már, ha eddig bírtam.
- Ne haragudj - nyögi végül is blazírtan.

Rímetlenvers

Aki kedden gémet lát,
Annak aztán az egész hete sokkal jobban alakul.
Persze jönnek majd a kákáscsomós emberek
S mondják, hogy erre nincs is bizonyíték,
Oszt biztos nincs is így.
Node a nyájas olvasó mérget vehet rá,
Hogy ezek nem láttak kedden gémet,
Mert oda se mennek a gémhelyre, hogy majd
Hátha ott lesz a gém.
Akkor meg
Mire alapozzák a véleményüket?

Már megint egy szürkegém

Ön korán reggel felkele
És egyhangú a reggele?
Nézzen taván szürkegémet!
Megbánná, ha nem nézné meg!
A gém a reggelt nem szürkíti,
Ellenkezőn! Színesíti!
Erre varrjál gombot, barát!
A gém ül. Rázza a farát.
Ui.
Jól van, igaz. Nem is rázta.
Nem volt más rím a barátra.

Gémes, kormorános reggel

Megy az ember reggel,
Lemegyen a tóhoz,
Amikor meg leér,
Akkor nem jut szóhoz.
Mert a tóhozérés
Meglepetést hozott:
Két gém mellett a tó
Kormoránt tartalmazott.
Ember ül a stégen,
A kávéját issza.
- Hogyhogy jobb volt régen?? -
Bíz' nem menne vissza
Az régi időkbe!
Sőt, ha találkozik
Számos, jó teknőssel,
Nem cserél az ember
Dicső, hősi őssel.
Szájában pogácsa,
Íme, kormoránja -,
S csak negyedet fordul,
Hogy gémjét is lássa.
Szürcs a kávéjából:
Még nagyobb elánnal
Kezdődik a napja
Gémmel, kormoránnal!

Gém/villamos szimultánfényképészet

Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha egy új fényképezési irányzat úttörőjének érzem magam. Ez az irányzat, nevezetesen a Gém-Villamos Szimultánfényképészet, két alággal rendelkezik. Az egyik a Gém(Villamos), mely esetén a Gém konstans, és a Villamos változik, valamint a második, a sokkal nehezebb, a Villamos(Gém), ahol is a Villamos az állandó, és a Gém mindig más. Álljon itt szemléltetésnek két kép az első alág példájául, amikor is ugyanazt a Gémet látjuk két, egymástól különböző Villamossal egyazon pillanatban. A második sokkal időigényesebb, mivel nagyon sokára jön csak vissza ugyanaz a villamos, és akkor is könnyen lehet, hogy még mindig ugyanaz a Gém van. Ilyenkor kezdhetjük elölről.

Medveélet pro és kontra

Megbízható forrás jelenti a héten:
Van mit javítani még a medve-léten.
Sokat küzd a medve tenger problémával.
Végül mindent megold, és ez tényleg rá vall.
Szaglása kitűnő. Húsz kilométerről
Megérzi kávéját. Mesélhetnék erről!
Na, de képzelje Ön: reggeli kávéja
Illatát megérzi, orrában bukéja,
Viszont a klassz nedűt nem otthon találja:
Ön előtt állna még többórás sétája,
Hogy végül elérje. Mit szóljon a medve?
Odaér, s a hab rajt' már meg van dermedve. 

Ámde néha sorsa szerencsésre fordul,
Pont, mikor medvénknek gyomra újra kordul.
Felfelé a folyón úsznak a lazacok,
Bárhová csap mancsa, ott egy lazacfarok.
Nem tart ez sokáig, ámde nem felejti,
S el- elérzékenyül, ha a "lazac" szót kiejti.

Reggeli Kornélia

- Nem is tudom - morzsolgatta a szavakat Reggeli Kornélia, és kérdően kortyolt egyet kávéjából. - Szerinted? - Mindenképpen! - A Gém alig észrevehetően bólintott, bóbitája parányit megrezdült. - Mindazonáltal…
Ezt már ismerte Kornélia, ez volt a Gém kedvenc szava. - Jó, hogy eljöttél. - suttogta a bójáról, szürke lábait igazgatva a a rozsdás felületen.- - Nohátakkor...a legjobbakat... s azzal teljes figyelmét ismét a vízfelszín kötötte le. - Kornélia kihörpintette az utolsó kortyot barna papírpoharából. - Itt a tavasz! - mosolygott biztatóan, mintha félt volna korábban attól, hogy ez sosem következik be, s megindult a buszmegálló felé.

Ce és a medve

Egyszer egy medve nem evett eleget. Ez szerfelett leverte, nem szedhetett szedret, nem ehetett emberszeletet sem. - Secperc sem kell, medveszellem leszek! Fene, fene! Kellett ez nekem? - kesergett Medve.
Megneszelte ezt egy ember, - eleve erre kerekezett -, neve kezdete, nem rejtegetem: Ce.
-Vegyen meg, etessen! Rendes medve kedvvel enne! Szembemenne ellenfelekkel! Ellenfelek elszelelnek, ezeket elkergetem! - kezdte Medve. Ce-nek ez tetszett, megszerette. - Gyere, gyere, te medve! Etetlek, ne szenvedj!

Pelikánvers 1

Pelikán, te hihetetlen állat!
Nem jut most eszembe klasszabb nálad.
Csőröd alul zacskós, felül lapos;
- Most mondjátok, hát nem csodálatos?

Hú, de szép a jó pelikánélet!
Hej, még megirigylem, attól félek.
Halat eszik, kövéret, meg nyiszlett,
s fiókát költ, ha rájön az ihlet.

Pelikánvers 2

Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.