2013. december 26., csütörtök

Melmoth Dícsérete (Ő a macskám)

Szélviharként forog körbe,
Fejjel bele a tükörbe.
Golyóstollat görget éjjel,
Vagy zsebkendőt cibál széjjel.

Párnás tappancs szobám járja.

Széttépkedi az újságom
Akkor, mikor nem is látom.
Beleeszik a sült halba.
Nyers erőből fut a falba.

Szemembe néz, szavam várja.

Rám ugrik négykor, hajnalban
S nyivákol vígan a hallban.
Zenét keres a magnóban,
Galambot néz kint a hóban.

Mancsát most nyakamra fonja.

Átugrik vasalódeszkán,
Legyet üldöz fürgén eztán
Függönyre felkapaszkodva,
Közben száját be nem fogva

Helyezkedik két karomba.

Szétrágja a csipeszeket
 - Minek is vettem ezeket? -,
S használva legjobb ruhámat,
Felmossa a parkettámat.

Már ásít: - Semmit se gondolj!

Párnás tappancs szobám járja,
Szemembe néz, szavam várja.
mancsát most nyakamra fonja,
Helyezkedik két karomba.
Már ásít: - Semmit se gondolj! -
Tanácsolja, és dorombol.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése