Ám, hogyha a mókust mesélésre kéred,
Kis szeme felragyog, makkor nyújt át neked -,
Szívesen osztja meg azzal, akit szeret.
Nem panaszkodik a sűrű forgalomra,
Mely kis haverjait folyton agyonnyomja,...
Nem sír tél miatt, pedig a szél s a fagy
Miatt tavaszra csak kevés mókus marad.
Nem beszél arról se, mikor rengeteget
Dolgozik a makkal, majd mindent elfeled,
Pedig nagy csalódás, gyakran előfordul:
S éhesen szaladgál, apró gyomra kordul.
- Hát a mókusélet? Az milyen? - kérdezed,
Nem sír, nem nyavalyog! Nem! Vidáman nevet!
- Mókus lenni, mókus! Világéletemben
Ez akartam lenni, más állattal szemben!
Nem lennék én sosem krokodil, meg kánya,
kacsacsörű emlős, fanyű, avagy cápa.
Elégedett vagyok így, mókusként, s hiszem:
A legklasszabb állat vagyok, égen, földön, vizen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése