Vidravers

Kétségek közt, lám, a vidra.
Azt akarják, másszon hídra.
S miért akarják? Csak, mert rímel!
Felmászik hát. Ámmal, s ímmel.

Vidra-bárány barátság

Mondják: Írjak vidraverset!
Hogy eszik a vidra, s herseg
fogai közt kagyló husa.
Feje kecses, és nem busa.
Vagy, hogy úszik. Buborékok
kísérik, s vidám tajtékok.
Ámde sokkal érdekesebb
mit elmondok, ez az eset,
mit emberi szem nem látott,
olyat írok: A bárányok
a vidrákkal találkoznak!
Magukkal semmit se hoznak,
boarding passt, se QR-kódot:
mégse mehetnek be hódok,
kecskék, ürgék és zsiráfok,
csak bárány- és vidrapárok.
És, hogy ottan mit csinálnak?
Szeri, vége nincs a bálnak!

A vidrák bárányt fröcskölnek
folyóparton, s a bárányok
patájukkal kagylót törnek
a vidráknak. A zsiványok!
Vidrák merülnek folyómélyre
s algát tesznek juh elébe.
Így töltik a nyarat, telet.
De miért van, hogy te nem leled
ezt a rejtett taligyepet?
Nem mehet be senki, sosem!
Hiába a mágnesmodem,
hisz őrzi a titkos helyet
Gyapjas, kövér vidratotem.

Napkezdés gémmel

Megint felkelsz, ímmel-ámmal?
Rossz napod is van, szép számmal?
Ne kezdd napod kémmel, rémmel!
Mivel kezdjed? Mondom! ..............

A hét gémjei

Csalódnom kellett benned, ó, Csütörtöki Gém!
Nem hord bíz' az élet engem a tenyerén.
Nem vagy a bójádon! Se' nádas rejtekén!
Hova lettél, gém? Elszálltál könnyedén?
Nincs még itt a tél sem, hogy felhők ködén
Elköltöznél délre...várlak vissza én!
Remélem, még látlak e hét péntekén!
- kiáltok, s felkészül: a Pénteki Gém!

Gémet láttam pénteken!
Nagy öröm ez énnekem!
Gémet látni fénytelen
munkahét után érdekem.

Ősz

Lelkekben szél forog, szemekben fény lobog:
Furcsa-kék nappalok, talp alatt még homok,
A nyár, lám meg-megáll, szíve halkan dobog.
Szűk, hátsó kertekben kiszökött Melmoth-ok.

Lighthouses

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cat's gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind
And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.

Milyen volt gyapja színe? Juhász Gyula után szabadon.

Milyen volt gyapja színe, nem tudom már,
De azt tudom, hogy zöldek a mezök,
Mikor legelgetünk a kerítésdrótnál...
De zöld gyapjúval? Á, úgy mégse látom öt.

Milyen volt gyapja színe? Kék-e? Jaj, hagyjon már!
Az ötletei megörjítenek!
---mikor együtt kérödztünk a tónál...
Gyapja színére visszarévedek.
Milyen volt gyapja selyme? Jaj, tudom már!
Drappos volt, foltokkal szanaszét
Egész testén! Tarka, az áldóját!
Tarka volt!... S rá bogáncsot aggaték.

Nagy-nagy bála

Valami nagy-nagy bàlàt kéne adni,
Hogy megehetné a sok juhgyerek.
Olyant, milyenben nincsen sündisznócska,
Szúrós, törött tàrgy, amibe belelép
Bàrànykánk evéskor, sem apró kígyócska,
Ami megharapja, sem baromfinép.
Bégetne a sok gyapjas az egekbe róla,
S ha beszélni tudna, szavalna versikét.
Valami nagy-nagy bálát kéne adni,
Hideg már az akol, s nem kerek
Így a világ a sok éhes báránynak
Fü kell, avagy szalma, és meleg.
Azt a bálát, jaj, eléjük kéne rakni,
S fölbégetne a sok juhgyerek.

A macska milyenszerüségét illetö vágyak

Az én macskám olyan legyen,
Megtaláljam völgyön-hegyen,
S ha lehet kérni, sötét kertben
Úgy bújjon el, hogy megleljem.
Nekem olyan macska kéne,
Àgyon cukin heverészne,
Nem szedné szét a szekrényem
S érdekelné véleményem.
Olyasfajta is jó lenne,
Macskakaját vígan enne,
És nem az én sült lazacom
Eszi, mikor rajtakapom.
Az a cirmos ideàlis,
Aki, hogyha hívod, máris
Diszkrét módon, halkan nyávog
S így helyét rögvest megtalálod.
Örülnék olyan macskának:
Körömmel nem esne fának,
A bútort nem szedné széjjel,
Éjjel, kéjjel, szenvedéllyel.
Az a macska is csak álom,
Hogy ejtözik a párkányon,
Felhöt néz, ahogy gomolyog,
Dorombol, oszt még hunyorog.
Olyasfajta is jó lenne,
Hogy amikor ébredezne,
Nem karmolná szét a kezem,
Ha takarón kívül teszem.
Az én macskám mégsem adom!Ki simulna paplanomon
Lábaimhoz. Ha bánatom,
Örömöm van, símogatom. Forgolódom álmatlanul?
Két szörös fül hátralapul,
Nagyon sóhajt, máshogy fekszik,
Ahogy a gazdinak tetszik.

Szürke Melmi ül a Holdon

Szürke Melmi ül a Holdon,
Körülötte ezüstkordon,
Nem akarom, hogy leessen,
Lehoznám, hogy megszeressen.
...
Szürke Melmi ül a Napon,
Én meg itt lent, egy kék padon.
Szeretném, ha már lemászna,
Idejönne, megszaglászna.

Szürke Melmi megy Tejuton.
Erre jön, én is lefutom
Fele távot, a közepén,
Találkozunk, Melmi meg én.

Hínárevő bárány, én hősöm

A hínárevő bárány szereti a hínárt,
éhes volt dagálykor, hát apályig kivárt,
Most apály van, eszik.Gyapját szél cibálja.
Hideg van, vihar jön. Félmosollyal állja.

Este van, este van. Hínárevő bárány,
Amerre csak nézel.Repül álmok szárnyán?
Azt gondolnád, de nem! Mert nem éjjel alszik.
A dagály szerint él. Apálykor kirajzik

Mind a tengerpartra, s két pofára tömi
Magába a hínárt. Csendben megköszöni
A sorsnak, mit adott. Cuki szemében fények:
Van itt még több hínár. Ez, s nem más a lényeg.

Hínárevőnk boldog. Hínárral teleette
Bendőjét, most kérődz. Körülnéz, hogy lett-e
Vihar, de elvonult. Bólint, majd hunyorog.
Ma este, - úgy néz ki -, nem lesznek szúnyogok.

Hínárevő bárány, az szeretnék lenni!
Álló nap fogamat csak hínárra fenni,
Aztán a sok evést parton kipihenni,
Cikket, rossz híreket sosem közzétenni.

Egyetlen gondom csak az lenne: mennyi
Hínárt hoz a dagály: s remélném: semennyi
Kagylóhéj hínáromba nem keveredne,
Hisz akkor az íze számban keseredne.

The Fleetwood Phantom Cat, true story!

The Fleetwood Phantom Cat
And I had a morning chat
Kind of weird or sad,
he looked at me and sat
on the windowsill.
I can remember still
those eyes. Got off the tram
and went back. Smiled at him.
He stroke me with his eyes,
Warm and sweet and wise.
Maybe 't was only mice
He thought of. But the skies
Opened their grey coat
It made me kind of float.

A páva megítélése

Vegyes megítélésű a páva.
Sokan mondják, hiú, gyáva!
Mások viszont: Eszköztára
nem engedi: elénk tárja
hihetetlen, kedves lelkét,
melyen a jóság csak feltét.

Mondanom sem kell, hogy kinek
van igaza: árnyak, színek
együtt laknak a pávában,
mint szú, s gyümölcs van a fában.

Rossz napjain vijjog, matat;
Utánamész, gyorsan halad.
Máskor odajön és tárja
díszes tollát, szívbe zárja
mind, ki látja. Csibét nevel,
gyapjas bárányokkal legel.

Na jó. Nem t'om. Az is lehet,
- most ütött fejembe szeget -,
hogyha ilyen minden páva,
egyszer jég és másszor láva:
ő is olyan, mint mi vagyunk!
S agya olyan, mint az agyunk.
A páva tükörért szalad,
s meglátod benne: önmagad!

(A pávakép az internetről származik)