Hínárevő bárány, én hősöm

A hínárevő bárány szereti a hínárt,
éhes volt dagálykor, hát apályig kivárt,
Most apály van, eszik.Gyapját szél cibálja.
Hideg van, vihar jön. Félmosollyal állja.

Este van, este van. Hínárevő bárány,
Amerre csak nézel.Repül álmok szárnyán?
Azt gondolnád, de nem! Mert nem éjjel alszik.
A dagály szerint él. Apálykor kirajzik

Mind a tengerpartra, s két pofára tömi
Magába a hínárt. Csendben megköszöni
A sorsnak, mit adott. Cuki szemében fények:
Van itt még több hínár. Ez, s nem más a lényeg.

Hínárevőnk boldog. Hínárral teleette
Bendőjét, most kérődz. Körülnéz, hogy lett-e
Vihar, de elvonult. Bólint, majd hunyorog.
Ma este, - úgy néz ki -, nem lesznek szúnyogok.

Hínárevő bárány, az szeretnék lenni!
Álló nap fogamat csak hínárra fenni,
Aztán a sok evést parton kipihenni,
Cikket, rossz híreket sosem közzétenni.

Egyetlen gondom csak az lenne: mennyi
Hínárt hoz a dagály: s remélném: semennyi
Kagylóhéj hínáromba nem keveredne,
Hisz akkor az íze számban keseredne.