Bizon az ü régi gémje

Is bizon akkur türtint, hodj hisszu utazásibul visszatírvín újfent mëglátá szírke gémjit. Is bizon ugy is érezé, hodj maga az kitsin állat is thollazatát fëlborzolá s kissé hunyorog reá szëmivel boldogan, midőn mëglátá űt.

Esti Kornélia

Belépett a vendéglöbe. Finom por szállt a napfénysugarak nyalábjaiban, halkan zümmögött két légy.
Kornélia lehuppant a székre, ronggyá olvasott verseskötetét a felpattogzott asztalra tette. Szeretettel végigsimított az asztallap sebein.
- Mit hozhatok? - lépett oda a pincér.
- Gintonicot. Bombay Sapphire-ból.Sok jéggel. Meg egy tányér tengeri uborkát, párizsiasan. Friss a tengeri uborka?
- Már megint egy középvonalfestö...- sóhajtott a pincér, és egykedvüen becaplatott a pult mögé.

Az egysejtű

Az egysejtű nagyon vidám.
Mért? Az információhiány
Teszi azt, hogy éjjel-nappal
Örül: hát le a kalappal
Előtte, ezt kifundálta,
Szerencséjét megcsinálta:
Ha akar, csak elosztódik!
Boldogságban ringatózik.
Szabad szemmel nem látható,
Utcasarkon nem várható.
Szerkezete funkcionális.
Szólítod? Nem ugrik máris!
Ám így is tud szaporodni,
S nem szokott elszomorodni.
Sokan nem tudják, hogy mily klassz
Egysejtűnek lenni: vigasz:
Néha azért egysejtűnknek
Napjai sem igen tűnnek
Szimplának: minap az egyik
ellopta egy vörösalga fotoszintetizáló berendezését, majd amikor áttért a ragadozó életmódra, fényérzékelőként kezdte azt használni.
(Az utolsó félmondat forrása: Greg Cavelis, a British Columbia University munkatársa)

Fellegek

S mind többször vannak már fellegek,
Kudarcok bukkannak fel, s leg-ek
E gém
Egén.

S a leg-ek sem folyton a boldogok,
Jön a bánat is, hol kopog,
Hol áll-
dogál
Az ajtóban. Betessékelem,
Hisz ő is csak olyan lételem,
Baki-
Szaki.

Fleetwood Lighthouse Tower

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cats' gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind

And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.

Pelikánvers, 2. rész! Hallatlan fordulatok! Váúúú!

Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.

A Gémállat

Szuper teremtmény a gém,
Nem műanyag, nem is fém.
Gémből van az egész állat,
S addig áll, míg el nem fárad.
Gémet láttam villamosról,
Szürke volt az ablak - kosztól -,
De így is láttam a gémet!
Régi gém! Szívem nem téved!
A jól ismert, régi állat,
Az én gémem! Öröm árad
Lelkemben, és körbefutni
Támad kedvem. Hazajutni,
Amikor még nincsen sötét,
S lefényképezni a bögyét.

Hörcsög

Hörcsöghöz kapcsolódó népi hiedelmek I.
Hörcsögöt, ha látnál Jégbontó Havában,
Életútjának közbülsö szakaszában,
Rádkacsint, balra tart és nincs pizsamában,
Korai tavaszt jövendöl a határban.
Ámha a kis höri éj pillanatában
Sétálna az úton, egyes-egymagában,
Saint Vincent szigetét keresve atlaszában,
Márciusban hó lesz! Bízzál a szavában!

A Gém visszajövetele

Gémem hosszú lábát dugja
Afrikai langy patakba.
-Kezd már kissé meleg lenni,
Ideje bíz' útra kelni. -
Kis fejében emlékképek,
Feneketlen-tóról. Szépek...
Gémem el is határozza:
Nem érdekli az út hossza,
Visszarepül magyar földre,
Esőbe, tavaszba, zöldbe,
Sirályokhoz, sok kacsához,
És egy fényképező lányhoz.

Gémem és én

A gémem és én 
Két féltekén
Tengetjük éltünk
Tél idején.
Ám ha a fagy
Már nem olyan nagy,
Mint milyentől féltünk:
Mindent abbahagy,

S repül a gém
Örömmel felém.
Csőre körül
Pici félmosoly ül:
Már ott áll a bóján,
Boldog-lelkesül.

Szomorú gémvers

Midőn a költő munkája végeztével a tóhoz mene, de egy nyamvadt gém nem sok, annyit se láta, emígyen keserge vala:
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Egy vacak gém sincsen sehol,
Bárhová is nézek.
Lehet, hogy nem látok gémet
Én már, amíg élek?
Sokan voltak. Hova tűntek
Hirtelen a gémek?
A tó partján a víz koszos.
Feldobta a talpát?
Vagy talán a fészkén ül és
Kelti a fiókát?
Akkor még több gémem lenne,
Jó az Isten, jót ád!
Viszont, ha meg az előbbi:
Agyő, gémkavalkád!
Jaj, ti gémek! Tán bújtatok
Nádas sűrűjébe,
S csőrötökbe röhögtök most,
Állván sás szélébe'?
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Lehet, hogy már nincs is több gém
Sehol. Attól félek.

A középvonalfestő dala

♩ ♪ ♫ ♬ Én vagyok aaaaa,
Én vagyok aaaa
Közééépvonalfeeestőőő.
Sokkal jobb a feeeerde vonaaaal,
Tekereeeedjen, miiint a fonal,
Mert engem kiráááz a hideeeg
A túl egyeneeeestőőő ♪ ♫ ♬ ♩ ♪ ♫ ♬ ...

A dűnemacska

A dűnemacska kedves állat,
Nem nézi, hogy mi van nálad,
Mert a dűnén állat s ember
Egy dolgot néz: Ott! A tenger!