A Gémállat

Szuper teremtmény a gém,
Nem műanyag, nem is fém.
Gémből van az egész állat,
S addig áll, míg el nem fárad.
Gémet láttam villamosról,
Szürke volt az ablak - kosztól -,
De így is láttam a gémet!
Régi gém! Szívem nem téved!
A jól ismert, régi állat,
Az én gémem! Öröm árad
Lelkemben, és körbefutni
Támad kedvem. Hazajutni,
Amikor még nincsen sötét,
S lefényképezni a bögyét.

Hörcsög

Hörcsöghöz kapcsolódó népi hiedelmek I.
Hörcsögöt, ha látnál Jégbontó Havában,
Életútjának közbülsö szakaszában,
Rádkacsint, balra tart és nincs pizsamában,
Korai tavaszt jövendöl a határban.
Ámha a kis höri éj pillanatában
Sétálna az úton, egyes-egymagában,
Saint Vincent szigetét keresve atlaszában,
Márciusban hó lesz! Bízzál a szavában!

A Gém visszajövetele

Gémem hosszú lábát dugja
Afrikai langy patakba.
-Kezd már kissé meleg lenni,
Ideje bíz' útra kelni. -
Kis fejében emlékképek,
Feneketlen-tóról. Szépek...
Gémem el is határozza:
Nem érdekli az út hossza,
Visszarepül magyar földre,
Esőbe, tavaszba, zöldbe,
Sirályokhoz, sok kacsához,
És egy fényképező lányhoz.

Gémem és én

A gémem és én 
Két féltekén
Tengetjük éltünk
Tél idején.
Ám ha a fagy
Már nem olyan nagy,
Mint milyentől féltünk:
Mindent abbahagy,

S repül a gém
Örömmel felém.
Csőre körül
Pici félmosoly ül:
Már ott áll a bóján,
Boldog-lelkesül.

Szomorú gémvers

Midőn a költő munkája végeztével a tóhoz mene, de egy nyamvadt gém nem sok, annyit se láta, emígyen keserge vala:
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Egy vacak gém sincsen sehol,
Bárhová is nézek.
Lehet, hogy nem látok gémet
Én már, amíg élek?
Sokan voltak. Hova tűntek
Hirtelen a gémek?
A tó partján a víz koszos.
Feldobta a talpát?
Vagy talán a fészkén ül és
Kelti a fiókát?
Akkor még több gémem lenne,
Jó az Isten, jót ád!
Viszont, ha meg az előbbi:
Agyő, gémkavalkád!
Jaj, ti gémek! Tán bújtatok
Nádas sűrűjébe,
S csőrötökbe röhögtök most,
Állván sás szélébe'?
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Lehet, hogy már nincs is több gém
Sehol. Attól félek.

A középvonalfestő dala

♩ ♪ ♫ ♬ Én vagyok aaaaa,
Én vagyok aaaa
Közééépvonalfeeestőőő.
Sokkal jobb a feeeerde vonaaaal,
Tekereeeedjen, miiint a fonal,
Mert engem kiráááz a hideeeg
A túl egyeneeeestőőő ♪ ♫ ♬ ♩ ♪ ♫ ♬ ...

A dűnemacska

A dűnemacska kedves állat,
Nem nézi, hogy mi van nálad,
Mert a dűnén állat s ember
Egy dolgot néz: Ott! A tenger!

Vidravers

Kétségek közt, lám, a vidra.
Azt akarják, másszon hídra.
S miért akarják? Csak, mert rímel!
Felmászik hát. Ámmal, s ímmel.

Vidra-bárány barátság

Mondják: Írjak vidraverset!
Hogy eszik a vidra, s herseg
fogai közt kagyló husa.
Feje kecses, és nem busa.
Vagy, hogy úszik. Buborékok
kísérik, s vidám tajtékok.
Ámde sokkal érdekesebb
mit elmondok, ez az eset,
mit emberi szem nem látott,
olyat írok: A bárányok
a vidrákkal találkoznak!
Magukkal semmit se hoznak,
boarding passt, se QR-kódot:
mégse mehetnek be hódok,
kecskék, ürgék és zsiráfok,
csak bárány- és vidrapárok.
És, hogy ottan mit csinálnak?
Szeri, vége nincs a bálnak!

A vidrák bárányt fröcskölnek
folyóparton, s a bárányok
patájukkal kagylót törnek
a vidráknak. A zsiványok!
Vidrák merülnek folyómélyre
s algát tesznek juh elébe.
Így töltik a nyarat, telet.
De miért van, hogy te nem leled
ezt a rejtett taligyepet?
Nem mehet be senki, sosem!
Hiába a mágnesmodem,
hisz őrzi a titkos helyet
Gyapjas, kövér vidratotem.

Napkezdés gémmel

Megint felkelsz, ímmel-ámmal?
Rossz napod is van, szép számmal?
Ne kezdd napod kémmel, rémmel!
Mivel kezdjed? Mondom! ..............

A hét gémjei

Csalódnom kellett benned, ó, Csütörtöki Gém!
Nem hord bíz' az élet engem a tenyerén.
Nem vagy a bójádon! Se' nádas rejtekén!
Hova lettél, gém? Elszálltál könnyedén?
Nincs még itt a tél sem, hogy felhők ködén
Elköltöznél délre...várlak vissza én!
Remélem, még látlak e hét péntekén!
- kiáltok, s felkészül: a Pénteki Gém!

Gémet láttam pénteken!
Nagy öröm ez énnekem!
Gémet látni fénytelen
munkahét után érdekem.

Ősz

Lelkekben szél forog, szemekben fény lobog:
Furcsa-kék nappalok, talp alatt még homok,
A nyár, lám meg-megáll, szíve halkan dobog.
Szűk, hátsó kertekben kiszökött Melmoth-ok.

Lighthouses

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cat's gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind
And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.