Nyestvers

A nyestes csopinak nyestverset ígértem.

Minden rím elhasznált, megvolt már, megértem,

De versem arról kell, hogy szóljon, az állat

Különös, de sem jobb, sem rosszabb tenálad.

Nyesteket szerezni könnyű így elsőre,

Úgy tűnhet, ha belép, megkapja a dőre

Igénylő, no, de nem is ez a probléma,

Hanem, hogyan tartsd meg? Ez lesz a főtéma.

Mert a nyest nem csak antennát, autót akar,

Nyestfiút, nyestlányt, nem! Az van, hogy mást takar

A nyestek célja: az, hogy mind az emberek

Meglássák, nem csak ők vannak. Utcák, terek

Régen erdők voltak, nyestvilág mindenütt,

Ahol egy ember áll ma, régen nyest feküdt.

Az ősi bolygónk már nyestekkel volt tele,

Mikor az embernek nem volt előszele

Se még, a nyestek már csóválták fejüket,

Bölcsebbjük gondolta: Nem jó ez a tünet:

Ott ni! Ott mászik! Le, arról a nagy fáról,

Secperc (százezer év) s a nyestre már rászól:

- Eridj az autómról! Rossz nyest! A mindenit! -

Űzi, meg kergeti, feladja elveit.

Nem lesz ez így jó. Nem. Értsük meg, emberek:

Titokban olyanok vagytok, mint nyestetek.

Wild animal

Kicsi, vad állatka

-Szívében bozót-,

Szeme fenyőtoboz.

Lelkében folyót

Visz, és a bánatra

Rímet nem talál,

Fájdalmában gyatra

Sorokat zihál.

A városba tévedt,

Aszfalton a láb,

Neonreklám! Réved

Nézése: nyaláb

Mutatja, hogy merre

Hasztalan, mit ő

Tud, sőt, jól csinálja,

S tépi az idő.

Semmiből rak fészket, 

Vizet prédikál, 

Búzakenyér-étket

Eszik, nincs kanál.

Fél, mást félt, és reszket,

Nem magáért már.

Bármikor elveszthet

Mindent: semmi vár.

Minden reggel szürke:

Kedvenc színe lett.

Szőre is kifakult,

De ő így szeret.

Minden széttört padon

Aludt, ha fedett.

Álmában ős-vadon

Zöld, cement helyett.

Küldetés-állatka,

Tiéd az idő,

Most, hogy elengedted,

Elengedhető.

Hogy kivárni kész vagy,

Kész. Kivárható.

Mindaz, ami rég volt, 

Állat-avató.

Ördöghal

 Ördöghal

A tengerben, 

Jaj, iszonyat

Mélyen láthatsz

Ördöghalat.

Ott lapul az 

Éj-árokban,

Foga csattan, 

Zsákmány roppan.

Titokzatos, 

Félénk állat,

A kutatók 

Feje fájhat.

Jó keveset 

Tudni róla, 

Ritkán akad

A hálóba.

Nem bírja a

Nap sütését,

Fényt, ha árad,

S melegségét.

Tengerfenék

A mindene,

Színeket nem

Látja szeme.

Minap viszont

Ilyen példány

Merült fel, és

Így hát méltán

Horkant mind a

Tudós-sereg,

Némelyük sír,

Némely nevet.

Nem tudják, hogy

Ugyan minek

Jött fel halunk,

S hová siet.

Segítek a

Szakembernek,

Rájöttem. Ha

Meg is vernek,

Kimondom, ha

Elrettent is:

Elég sötét

Van már fent is.

Ördöghalkép a netről

River

Tell me, wise old river:

What should we have done, more?

You know how not to hurry

Floating down the shore,

How to take time for changes,

How not to think we're good.

Will we ever stand so bright-eyed

Like we, once children, stood? 

Will we ever know you, water,

Or you, ethereal wood?

So few of us can read you

As if you were a book.

Költemény

Ötvenöt éves lettem én,

Számos vitamin és szelén

Segít 

Legit

Állapotom fenntartani.

Lehet, a szelén tajvani...

Zavar?

Hamar

Végy hozzá mást, eredetit,

Pezsgőt vagy bort, néhány decit!

Innét

Hinnéd,

Jaj, hogy de szép felállani,

S van benne valami állati,

Mikor

Szigor

Helyett öledbe macska ül:

Dorombolása szívkanül

Halál

Talál-

na meg,  mégis az élet él,

Él magáért, az életér',

Vidám.

Vitám

Halkan nyávogva dönti el,

Szőrös és puha az égi jel,

Jövő-

Szövő.

Bőregér

 A jóisten

Félmosollyal

Indítja az 

Éji eget,

Elteszi a 

Sarlósfecskét,

Röpteti a

Bőregeret.

Toldi ma

 Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, 

-Klímaváltozás ez-, véli Toldi, s karja

A petrencésrudat észak felé tárja:

-Olvad a jégpáncél, s annak jön az árja.-

/Fotó a netről/

Az éji rím

 Éji rím

Ma rímmel álmodtam. Bensőmbe lépett,

A lelkemet tépte és szívembe mart.

Felkeltem, altatót vettem és vártam:

Míg hatott, csak nézett, beszélni akart.

Szégyellem gyakran az éjjeli rímet,

Mert csalfa és reggel már bújni szeret,

Az ágy alól néz néha, én bezzeg címet

Sem találok hozzá, se szó, se keret.

Az éji rím mindig azt gondolja, fontos,

És vár, amíg hat már a gyógyszer s nevet,

Tudván, hogy másnapra eltűnik, lompos

Rongyaiba bújik és úgy ad jelet.

Az éji rím hangos és túl gyorsan kapja 

A levegőt, sötét és sajnál és fél,

A reggel a jót szürke ködjébe rakja,

És simít a széleken, majd enni kér.

(Saját fotó)

Hibernálás

 Álmos már a medve, szállna

Álmok szárnyán, hibernálna,

Álmaiban szeder, málna

Medvevacsorává válna.

Ahogy alszik, meg nem állna

Szendergésében, csinálna

Mézes lazacot, találna

Hozzá epret, s marinálna.

(Saját fotó google medvével)

A gyapjas rinocérosz

Nézzétek a gyapjas rinocéroszt!

Amije csak van, ő mindent szétoszt

Barátai között, nagy a szíve.

Ha meg kanyarodik, annak íve

Jó széles, mert tudjuk, hogy a rínó

Középen nem hajlik. Ez kirívó,

Más állat a testét elfordítja.

Gyapjasunk próbálta, nem bírta.

Viszont igazából mindegy, egál:

Mikor fordul, mindenki félreáll.

Arra megy a gyapjas rinocérosz,

Amerre csak akar. Aki céloz

Fegyverével, hogy őt eltalálja,

Nem fogja. És leesik az álla.

( Kép a netről)

Bánatos medve

 A medve titokzatos állat.

Mindig elvarr minden szálat.

Hogyha szívét tépi bánat,

Felkeresi a vén fákat.

Tövükbe a medvénk fekszik,

Várja, múljon, mi nem tetszik.

Ilyenkor elfogad mézet,

Ez köztudott, régi nézet.

Tegye le a bödönt közel:

Medvehitet, kedvet növel!

(Saját kép)

Medve-tár

 Hemzseg most a medve már,

Minden erdő medve-tár:

Tele van medvével, bár

Az állat nem önre vár. 

Hagyja, és ne nézegesse, 

Inkább csak a neten lesse.

Legjobban a medvenyár

Ember nélkül telik. Kár.

Járjon máshol, ott nincs sár!

Ím, az erdőn medvezár.

(Saját kép)

Közmondásos állatok találkozója

 Szerteszéjjel mászkáltak

A mindenféle állatok

Egy délután az erdőben,

De csaltak a látszatok.

A tisztásra tartottak ők

Mindahányan voltak ott,

Fontos téma merült fel -

Otthagytak csapot, papot.

"Közmondásos állat, figyelj!

Találkozót hirdetünk,

Gyere, és csak arra ügyelj, 

Időben ott légy velünk."

Emígy szólott a hirdetmény,

Szaladt a sánta kutya,

S - egyre izgibb a cselekmény-:

Hat-hét vak tyúk. Nem duma!

Siettek, káráltak, aztán

Éhes disznó röfögött,

Megérkezett karón varjú.

Alvó oroszlán döcögött,

Ment a zsákbamacska után,

Várta őket közös ló, 

medve zárta ezt a sort, hisz

Bőrére nem iható

Semmi sem. Majd odaértek,

Leültek, mind odafértek.

Arra ment egy gém, s így hörgött:

Hívjátok meg early birdöt!

(Own pic)

Joys of catkeeping

 Joys of catkeeping

 Let us suppose, you have a cat.

You might have one, or two, a set.

Now think about your days with them...

...You're happy, sleep in REM,

Their purr sure often makes you smile,

More than that of a crocodile.

The crocs are often hard to heave

Into the bed, destroy your sleeve,

They're complicated well to feed,

Then, you will not know what to read

To them until they'll sweetly sleep.

I suggest you a good cat to keep. 

(Own pic)

 

Aranyeste

 Este van, este van, fekete eperfa...

Éji bogár nincs, mert télen mind elhalna.

Annak koppanását sarkam az utcakőn

Helyettesíti most, temetőn, szeretőn

Jár az agyam, sehol lomha földi béka

Szanaszét nem görög, csak árnyak játéka.

Ablakban egy cica, hosszan elnyúlt testtel-

Mit kezdjen a magamfajta ilyen esttel?

/Tegnapi kép/

A hónap fürje

 Én vagyok a hónap fürje!

Ön, hogy bánatát legyűrje,

Hívjon egy pár fürjet csűrje

Fölé, s éneküket tűrje

Naphosszat. Ha fürje szűrje

Nem lesz kitéve, ott marad.

(Fürjkép a netről)

Nem akar majd más madarat.

The cheetah's walking. Dry leaves answer

to its feet, but they don't cry.

Preys are hiding, fear the dancer

of the prairies. Cranes fly by.

The cheetah stops. And now, it's running.

Runs as if there was no weight,

nor absolutely nothing. Stunning?

Is it god? The truth? The fate?

The prey has no time. No films passing

in front of its sleepy eyes.

Days have gone without the cheetah

finding food. And now the skies

Open as they see it eating,

devoring what the day has brought:

contentedness and joy are meeting

in our cheetah's heart and thought.

I think: Yes! Now! The perfect time,

So it seems, just t' have a word:

we can ask it: would you rhyme?

If yes, what rhyme is your preferred

one? And slowly speaks the cheetah:

I love apples...Manzanita?

Szellemmedvevers

Él egy állat Kanadában,
Sőt, sehol máshol nem él.
Esőerdő árnyékában
Lazacot enni remél.

A világon nem találhatsz
Ilyet, hiába keresed:
Csak British Columbiában
Fedezhetsz fel egy keveset.

Igen, ő az. Szellemmedve.
"Spirit Bear", mondja a nép,
Angolul mondja, s rímbe szedve,
Mert magyarul nem beszél.

Aki látja, nem felejti,
Pakkját kezéből kiejti,
Arcába tolul a vére:
Medvelátvány az ő bére.

Hihetetlen, drappos szőre
Pompázatos. Egyelőre
Többszáz árnyalatot láttak,
Kik medvénkkel szemben álltak.

Néhány példány halkan dörmög,
De a legtöbb csak úgy néz
S olyat is láttak, ki hörgött,
Főleg, hogyha nem volt méz.

Azt vallják az ottaniak,
Különleges szellem ő,
S a teremtő Varjú küldte,
Az egekből lejövő.

Védik, óvják e medvéket
Mind az összes őslakos.
Ki lát medve-ellenséget,
Addig üti, míg lapos

Nem lesz, s mérgesen ingatja
Fejét: Medvét bántani
Nem szabad! Senki se hagyja,
Nem fogja megbocsátani!

Így a szellemmedve boldog,
Él vidáman lazacon,
Fakérgeken, szedren, vízen,
S az erdőben medvenyom

Tanúskodik a mohában
Erről, levélen, oduban
S ezen tudat birtokában
- egyértelmű párhuzam -,

Ameddig a szellemmedve él:
Csak addig, emberek,
Éltek ti is. Medve beszél,
Világ hallgat. Egyre megy.

MEHEMED ÉS A LEMMING!
Van Mehemedünk, a török.
Egyszer csak látja, hogy zörög
A haraszt. Arra tekintget,
S mit lát? Egy kicsi lemminget.

Néz Mehemed: De mért csak egy?
Nem az van, hogy  jó nagy tömeg
Lemming jön, és mind egyszerre
Veti magát le a mélybe?

És felnéz reá a lemming:
- Az lenne ám  nagy happening!
De nm úgy van, mint gondolod,
Ez bíz' komplikáltabb dolog! -

Mondja, s a Mehemed legyint.
_ Így van? Nincs így? - Hát, a lemming
Újból szól: - Én elmondhatom...
Épp nincs dolgom ma, szombaton.

 - A lemming nem a tömeget,
A magányt szereti. Lehet,
Hogy nagyon kevesen tudják.
Most majd viszont megtanulják,

Hogy úgy kábé négyévente
Egy-egy vörös naplemente
Ösztönzőleg hat őrájuk,
S csókra nyílik kicsi szájuk.

Rettentőn elszaporodnak,
 -kellemetlen ez, sokuknak -,
S mivel nincs így elég étel,
A sok lemming mind lelécel.

Együtt mennek, ezren, százan,
Szaladnak, igen nagy számban,
S ha eléjük folyó, tenger,
Kerül, azt hinné az ember,

Hogy megállnak. De nem igaz:
Továbbmennek: sovány vigasz,
Hogy úszni nagyon jól tudnak:
A nagy víznek nekifutnak.

Ám a lemming nem nagy állat,
Úszik, úszik, majd elfárad.
S van olyan is, ki ottmarad.
Láttam én már borzalmakat!

De mindenképp leszögezem:
A lemmingnek fő lételem
A kaja, és ha már nincsen,
Odébb megyünk. Ez nincs ingyen.

Egy megdöglik, más túléli.
Az utóbbi elmeséli.