Kicsi, vad állatka
-Szívében bozót-,
Szeme fenyőtoboz.
Lelkében folyót
Visz, és a bánatra
Rímet nem talál,
Fájdalmában gyatra
Sorokat zihál.
A városba tévedt,
Aszfalton a láb,
Neonreklám! Réved
Nézése: nyaláb
Mutatja, hogy merre
Hasztalan, mit ő
Tud, sőt, jól csinálja,
S tépi az idő.
Semmiből rak fészket,
Vizet prédikál,
Búzakenyér-étket
Eszik, nincs kanál.
Fél, mást félt, és reszket,
Nem magáért már.
Bármikor elveszthet
Mindent: semmi vár.
Minden reggel szürke:
Kedvenc színe lett.
Szőre is kifakult,
De ő így szeret.
Minden széttört padon
Aludt, ha fedett.
Álmában ős-vadon
Zöld, cement helyett.
Küldetés-állatka,
Tiéd az idő,
Most, hogy elengedted,
Elengedhető.
Hogy kivárni kész vagy,
Kész. Kivárható.
Mindaz, ami rég volt,
Állat-avató.
