Nyestvers

A nyestes csopinak nyestverset ígértem.

Minden rím elhasznált, megvolt már, megértem,

De versem arról kell, hogy szóljon, az állat

Különös, de sem jobb, sem rosszabb tenálad.

Nyesteket szerezni könnyű így elsőre,

Úgy tűnhet, ha belép, megkapja a dőre

Igénylő, no, de nem is ez a probléma,

Hanem, hogyan tartsd meg? Ez lesz a főtéma.

Mert a nyest nem csak antennát, autót akar,

Nyestfiút, nyestlányt, nem! Az van, hogy mást takar

A nyestek célja: az, hogy mind az emberek

Meglássák, nem csak ők vannak. Utcák, terek

Régen erdők voltak, nyestvilág mindenütt,

Ahol egy ember áll ma, régen nyest feküdt.

Az ősi bolygónk már nyestekkel volt tele,

Mikor az embernek nem volt előszele

Se még, a nyestek már csóválták fejüket,

Bölcsebbjük gondolta: Nem jó ez a tünet:

Ott ni! Ott mászik! Le, arról a nagy fáról,

Secperc (százezer év) s a nyestre már rászól:

- Eridj az autómról! Rossz nyest! A mindenit! -

Űzi, meg kergeti, feladja elveit.

Nem lesz ez így jó. Nem. Értsük meg, emberek:

Titokban olyanok vagytok, mint nyestetek.

Wild animal

Kicsi, vad állatka

-Szívében bozót-,

Szeme fenyőtoboz.

Lelkében folyót

Visz, és a bánatra

Rímet nem talál,

Fájdalmában gyatra

Sorokat zihál.

A városba tévedt,

Aszfalton a láb,

Neonreklám! Réved

Nézése: nyaláb

Mutatja, hogy merre

Hasztalan, mit ő

Tud, sőt, jól csinálja,

S tépi az idő.

Semmiből rak fészket, 

Vizet prédikál, 

Búzakenyér-étket

Eszik, nincs kanál.

Fél, mást félt, és reszket,

Nem magáért már.

Bármikor elveszthet

Mindent: semmi vár.

Minden reggel szürke:

Kedvenc színe lett.

Szőre is kifakult,

De ő így szeret.

Minden széttört padon

Aludt, ha fedett.

Álmában ős-vadon

Zöld, cement helyett.

Küldetés-állatka,

Tiéd az idő,

Most, hogy elengedted,

Elengedhető.

Hogy kivárni kész vagy,

Kész. Kivárható.

Mindaz, ami rég volt, 

Állat-avató.

Ördöghal

 Ördöghal

A tengerben, 

Jaj, iszonyat

Mélyen láthatsz

Ördöghalat.

Ott lapul az 

Éj-árokban,

Foga csattan, 

Zsákmány roppan.

Titokzatos, 

Félénk állat,

A kutatók 

Feje fájhat.

Jó keveset 

Tudni róla, 

Ritkán akad

A hálóba.

Nem bírja a

Nap sütését,

Fényt, ha árad,

S melegségét.

Tengerfenék

A mindene,

Színeket nem

Látja szeme.

Minap viszont

Ilyen példány

Merült fel, és

Így hát méltán

Horkant mind a

Tudós-sereg,

Némelyük sír,

Némely nevet.

Nem tudják, hogy

Ugyan minek

Jött fel halunk,

S hová siet.

Segítek a

Szakembernek,

Rájöttem. Ha

Meg is vernek,

Kimondom, ha

Elrettent is:

Elég sötét

Van már fent is.

Ördöghalkép a netről

River

Tell me, wise old river:

What should we have done, more?

You know how not to hurry

Floating down the shore,

How to take time for changes,

How not to think we're good.

Will we ever stand so bright-eyed

Like we, once children, stood? 

Will we ever know you, water,

Or you, ethereal wood?

So few of us can read you

As if you were a book.

Költemény

Ötvenöt éves lettem én,

Számos vitamin és szelén

Segít 

Legit

Állapotom fenntartani.

Lehet, a szelén tajvani...

Zavar?

Hamar

Végy hozzá mást, eredetit,

Pezsgőt vagy bort, néhány decit!

Innét

Hinnéd,

Jaj, hogy de szép felállani,

S van benne valami állati,

Mikor

Szigor

Helyett öledbe macska ül:

Dorombolása szívkanül

Halál

Talál-

na meg,  mégis az élet él,

Él magáért, az életér',

Vidám.

Vitám

Halkan nyávogva dönti el,

Szőrös és puha az égi jel,

Jövő-

Szövő.

Bőregér

 A jóisten

Félmosollyal

Indítja az 

Éji eget,

Elteszi a 

Sarlósfecskét,

Röpteti a

Bőregeret.

Toldi ma

 Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, 

-Klímaváltozás ez-, véli Toldi, s karja

A petrencésrudat észak felé tárja:

-Olvad a jégpáncél, s annak jön az árja.-

/Fotó a netről/

Az éji rím

 Éji rím

Ma rímmel álmodtam. Bensőmbe lépett,

A lelkemet tépte és szívembe mart.

Felkeltem, altatót vettem és vártam:

Míg hatott, csak nézett, beszélni akart.

Szégyellem gyakran az éjjeli rímet,

Mert csalfa és reggel már bújni szeret,

Az ágy alól néz néha, én bezzeg címet

Sem találok hozzá, se szó, se keret.

Az éji rím mindig azt gondolja, fontos,

És vár, amíg hat már a gyógyszer s nevet,

Tudván, hogy másnapra eltűnik, lompos

Rongyaiba bújik és úgy ad jelet.

Az éji rím hangos és túl gyorsan kapja 

A levegőt, sötét és sajnál és fél,

A reggel a jót szürke ködjébe rakja,

És simít a széleken, majd enni kér.

(Saját fotó)

Hibernálás

 Álmos már a medve, szállna

Álmok szárnyán, hibernálna,

Álmaiban szeder, málna

Medvevacsorává válna.

Ahogy alszik, meg nem állna

Szendergésében, csinálna

Mézes lazacot, találna

Hozzá epret, s marinálna.

(Saját fotó google medvével)

A gyapjas rinocérosz

Nézzétek a gyapjas rinocéroszt!

Amije csak van, ő mindent szétoszt

Barátai között, nagy a szíve.

Ha meg kanyarodik, annak íve

Jó széles, mert tudjuk, hogy a rínó

Középen nem hajlik. Ez kirívó,

Más állat a testét elfordítja.

Gyapjasunk próbálta, nem bírta.

Viszont igazából mindegy, egál:

Mikor fordul, mindenki félreáll.

Arra megy a gyapjas rinocérosz,

Amerre csak akar. Aki céloz

Fegyverével, hogy őt eltalálja,

Nem fogja. És leesik az álla.

( Kép a netről)

Bánatos medve

 A medve titokzatos állat.

Mindig elvarr minden szálat.

Hogyha szívét tépi bánat,

Felkeresi a vén fákat.

Tövükbe a medvénk fekszik,

Várja, múljon, mi nem tetszik.

Ilyenkor elfogad mézet,

Ez köztudott, régi nézet.

Tegye le a bödönt közel:

Medvehitet, kedvet növel!

(Saját kép)

Medve-tár

 Hemzseg most a medve már,

Minden erdő medve-tár:

Tele van medvével, bár

Az állat nem önre vár. 

Hagyja, és ne nézegesse, 

Inkább csak a neten lesse.

Legjobban a medvenyár

Ember nélkül telik. Kár.

Járjon máshol, ott nincs sár!

Ím, az erdőn medvezár.

(Saját kép)

Közmondásos állatok találkozója

 Szerteszéjjel mászkáltak

A mindenféle állatok

Egy délután az erdőben,

De csaltak a látszatok.

A tisztásra tartottak ők

Mindahányan voltak ott,

Fontos téma merült fel -

Otthagytak csapot, papot.

"Közmondásos állat, figyelj!

Találkozót hirdetünk,

Gyere, és csak arra ügyelj, 

Időben ott légy velünk."

Emígy szólott a hirdetmény,

Szaladt a sánta kutya,

S - egyre izgibb a cselekmény-:

Hat-hét vak tyúk. Nem duma!

Siettek, káráltak, aztán

Éhes disznó röfögött,

Megérkezett karón varjú.

Alvó oroszlán döcögött,

Ment a zsákbamacska után,

Várta őket közös ló, 

medve zárta ezt a sort, hisz

Bőrére nem iható

Semmi sem. Majd odaértek,

Leültek, mind odafértek.

Arra ment egy gém, s így hörgött:

Hívjátok meg early birdöt!

(Own pic)