Az éji rím

 Éji rím

Ma rímmel álmodtam. Bensőmbe lépett,

A lelkemet tépte és szívembe mart.

Felkeltem, altatót vettem és vártam:

Míg hatott, csak nézett, beszélni akart.

Szégyellem gyakran az éjjeli rímet,

Mert csalfa és reggel már bújni szeret,

Az ágy alól néz néha, én bezzeg címet

Sem találok hozzá, se szó, se keret.

Az éji rím mindig azt gondolja, fontos,

És vár, amíg hat már a gyógyszer s nevet,

Tudván, hogy másnapra eltűnik, lompos

Rongyaiba bújik és úgy ad jelet.

Az éji rím hangos és túl gyorsan kapja 

A levegőt, sötét és sajnál és fél,

A reggel a jót szürke ködjébe rakja,

És simít a széleken, majd enni kér.

(Saját fotó)