Fleetwood Lighthouse Tower

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cats' gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind

And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.

Pelikánvers, 2. rész! Hallatlan fordulatok! Váúúú!

Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.

A Gémállat

Szuper teremtmény a gém,
Nem műanyag, nem is fém.
Gémből van az egész állat,
S addig áll, míg el nem fárad.
Gémet láttam villamosról,
Szürke volt az ablak - kosztól -,
De így is láttam a gémet!
Régi gém! Szívem nem téved!
A jól ismert, régi állat,
Az én gémem! Öröm árad
Lelkemben, és körbefutni
Támad kedvem. Hazajutni,
Amikor még nincsen sötét,
S lefényképezni a bögyét.

Hörcsög

Hörcsöghöz kapcsolódó népi hiedelmek I.
Hörcsögöt, ha látnál Jégbontó Havában,
Életútjának közbülsö szakaszában,
Rádkacsint, balra tart és nincs pizsamában,
Korai tavaszt jövendöl a határban.
Ámha a kis höri éj pillanatában
Sétálna az úton, egyes-egymagában,
Saint Vincent szigetét keresve atlaszában,
Márciusban hó lesz! Bízzál a szavában!

A Gém visszajövetele

Gémem hosszú lábát dugja
Afrikai langy patakba.
-Kezd már kissé meleg lenni,
Ideje bíz' útra kelni. -
Kis fejében emlékképek,
Feneketlen-tóról. Szépek...
Gémem el is határozza:
Nem érdekli az út hossza,
Visszarepül magyar földre,
Esőbe, tavaszba, zöldbe,
Sirályokhoz, sok kacsához,
És egy fényképező lányhoz.

Gémem és én

A gémem és én 
Két féltekén
Tengetjük éltünk
Tél idején.
Ám ha a fagy
Már nem olyan nagy,
Mint milyentől féltünk:
Mindent abbahagy,

S repül a gém
Örömmel felém.
Csőre körül
Pici félmosoly ül:
Már ott áll a bóján,
Boldog-lelkesül.

Szomorú gémvers

Midőn a költő munkája végeztével a tóhoz mene, de egy nyamvadt gém nem sok, annyit se láta, emígyen keserge vala:
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Egy vacak gém sincsen sehol,
Bárhová is nézek.
Lehet, hogy nem látok gémet
Én már, amíg élek?
Sokan voltak. Hova tűntek
Hirtelen a gémek?
A tó partján a víz koszos.
Feldobta a talpát?
Vagy talán a fészkén ül és
Kelti a fiókát?
Akkor még több gémem lenne,
Jó az Isten, jót ád!
Viszont, ha meg az előbbi:
Agyő, gémkavalkád!
Jaj, ti gémek! Tán bújtatok
Nádas sűrűjébe,
S csőrötökbe röhögtök most,
Állván sás szélébe'?
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Lehet, hogy már nincs is több gém
Sehol. Attól félek.

A középvonalfestő dala

♩ ♪ ♫ ♬ Én vagyok aaaaa,
Én vagyok aaaa
Közééépvonalfeeestőőő.
Sokkal jobb a feeeerde vonaaaal,
Tekereeeedjen, miiint a fonal,
Mert engem kiráááz a hideeeg
A túl egyeneeeestőőő ♪ ♫ ♬ ♩ ♪ ♫ ♬ ...

A dűnemacska

A dűnemacska kedves állat,
Nem nézi, hogy mi van nálad,
Mert a dűnén állat s ember
Egy dolgot néz: Ott! A tenger!

Vidravers

Kétségek közt, lám, a vidra.
Azt akarják, másszon hídra.
S miért akarják? Csak, mert rímel!
Felmászik hát. Ámmal, s ímmel.

Vidra-bárány barátság

Mondják: Írjak vidraverset!
Hogy eszik a vidra, s herseg
fogai közt kagyló husa.
Feje kecses, és nem busa.
Vagy, hogy úszik. Buborékok
kísérik, s vidám tajtékok.
Ámde sokkal érdekesebb
mit elmondok, ez az eset,
mit emberi szem nem látott,
olyat írok: A bárányok
a vidrákkal találkoznak!
Magukkal semmit se hoznak,
boarding passt, se QR-kódot:
mégse mehetnek be hódok,
kecskék, ürgék és zsiráfok,
csak bárány- és vidrapárok.
És, hogy ottan mit csinálnak?
Szeri, vége nincs a bálnak!

A vidrák bárányt fröcskölnek
folyóparton, s a bárányok
patájukkal kagylót törnek
a vidráknak. A zsiványok!
Vidrák merülnek folyómélyre
s algát tesznek juh elébe.
Így töltik a nyarat, telet.
De miért van, hogy te nem leled
ezt a rejtett taligyepet?
Nem mehet be senki, sosem!
Hiába a mágnesmodem,
hisz őrzi a titkos helyet
Gyapjas, kövér vidratotem.

Napkezdés gémmel

Megint felkelsz, ímmel-ámmal?
Rossz napod is van, szép számmal?
Ne kezdd napod kémmel, rémmel!
Mivel kezdjed? Mondom! ..............

A hét gémjei

Csalódnom kellett benned, ó, Csütörtöki Gém!
Nem hord bíz' az élet engem a tenyerén.
Nem vagy a bójádon! Se' nádas rejtekén!
Hova lettél, gém? Elszálltál könnyedén?
Nincs még itt a tél sem, hogy felhők ködén
Elköltöznél délre...várlak vissza én!
Remélem, még látlak e hét péntekén!
- kiáltok, s felkészül: a Pénteki Gém!

Gémet láttam pénteken!
Nagy öröm ez énnekem!
Gémet látni fénytelen
munkahét után érdekem.