Ördöghal
A tengerben,
Jaj, iszonyat
Mélyen láthatsz
Ördöghalat.
Ott lapul az
Éj-árokban,
Foga csattan,
Zsákmány roppan.
Titokzatos,
Félénk állat,
A kutatók
Feje fájhat.
Jó keveset
Tudni róla,
Ritkán akad
A hálóba.
Nem bírja a
Nap sütését,
Fényt, ha árad,
S melegségét.
Tengerfenék
A mindene,
Színeket nem
Látja szeme.
Minap viszont
Ilyen példány
Merült fel, és
Így hát méltán
Horkant mind a
Tudós-sereg,
Némelyük sír,
Némely nevet.
Nem tudják, hogy
Ugyan minek
Jött fel halunk,
S hová siet.
Segítek a
Szakembernek,
Rájöttem. Ha
Meg is vernek,
Kimondom, ha
Elrettent is:
Elég sötét
Van már fent is.
