Milyen volt gyapja színe? Juhász Gyula után szabadon.

Milyen volt gyapja színe, nem tudom már,
De azt tudom, hogy zöldek a mezök,
Mikor legelgetünk a kerítésdrótnál...
De zöld gyapjúval? Á, úgy mégse látom öt.

Milyen volt gyapja színe? Kék-e? Jaj, hagyjon már!
Az ötletei megörjítenek!
---mikor együtt kérödztünk a tónál...
Gyapja színére visszarévedek.

Milyen volt gyapja selyme? Jaj, tudom már!
Drappos volt, foltokkal szanaszét
Egész testén! Tarka, az áldóját!
Tarka volt!... S rá bogáncsot aggaték.

Agasztó hódjelentés

Aggasztó a Hódjelentés:
elment a Hód, messze jár!
Ki most Dunaparton sétál,
Friss hódrágást nem talál.
Vajon miért, ó, Budapart
Investments, te cégkirály?
Te leszel a hibás, hogyha
Kicsi hódom odébbáll.
Tudom én, hogy nem hánykolódsz
Álmatlanul emiatt,
Hogy van ember Duna partján,
Kinek Hódja elmaradt.
No, de várj csak, kísérteni
Fognak a Hódszellemek,
Egyszer majd, ha alszol,
S akkor kiráz majd a hótthideg.

Na, jó....2. rész a hódról

Határeset, elfogadom!
Gátfakéreg hódfogadon
Mégis van, de rettenetes
Sokáig kerestem. Netes
Barátimmal megosztom én:
Van remény a hódnép egén,
Bár a rágás nem teljesen
Friss, de még keresztülesem
Hódkidöntött parti fákon.
Hód! Maradj itt! Én nem vágom,
Minek ennyi mirjád lakás,
S kevesebb a hódfarakás,
De szeretlek, kicsi hódom.
És ha látlak: meghatódom.

Ezüsthal

Ezüsthal lakik a fürdöszobaküszöb alatt.
Immár a nyolcadik generáció ezüsthal, mert 48 éve lakunk itt, és utánanéztem, egy átlagezüsthal hat évig él.
Ha éjjel fényt gyújtok, meglepetten billegtetik csápjaikat, és valamely, csak általuk hallható zenére szaggatott ritmusú körtáncot járnak, majd beszaladnak a küszöb alá. 48 éve.
Szeretek elalvás elött rájuk gondolni, és ha éjjel felébredek. Örök nyugalomban, békességben, kiszámíthatóságban táncoló, elégedett kis ezüsthalkolóniám.
- Ezüsthalnak hívják, látod? - mutatta apám gyerekkoromban.
- Látom, apu.

Szomorkás vers, melyben a költő megpróbálja az örökkévalóság hiányával fenyegetni a gémjét

Régen láttam Szürkegémet.
Szemem, ha tavamra téved,
nem látja, Gém, a szépséged,
S múlt időkre visszaréved.
Nem mondom, kis sértettséget
Érzek, mikor odanézek.
Gém, a tóba kéne lépned.
Kinőtt a nád, helyed védett.
Most, hogy immár más tóra szállsz,
S csak úgy céltalan álldogálsz,
Biztos vagyok, nem ír verset
Senki rólad, habár herseg
Csőröd alatt a sok keszeg,
születik a sok gémgyerek,
a gémélet irtó pezseg,
- jó, a gémek igényesek -,
Ámde az élet lepereg,
Telnek, múlnak a gémhetek,
Nem költ senki szép dalokat,
S netre nem teszi azokat.
Megjelennek furcsa árnyak:
Az örökkévalóságnak
azt' mán lőttek, Szürke Gémem!
Akkor késő lesz, most még nem.

Szindbád és a napsugár

- Hmmm -, hunyorgott Szindbádra a napsugár, miután hirtelen felindulásból belekortyolt a borba, majd elégedetten végigsimított az ütött-kopott alumínium asztalon. A szőlő még emlékezett az ismerős ölelésre, és beleborzongott.

Pézsmatulok!

Pézsmatulok! Pézsmatulok!
Észak-sarki motívumok
Vesznek körbe, ennek örülsz,
Bántanak? Összetömörülsz
a többi pézsmatulokkal.
Ösztönből csinálod, és okkal.
Nem mernek így megtámadni!
S érzed lassan szétáradni
pézsmatulok-boldogságod.
Menj! S legeld a tuloktápot!

Barna medve margójára (ha van neki)

Huncut állat, barna medve
Megy keresztül mindenen,
Majd' elérte, reménykedve
A határt, nem volt intelem,
Ment, csak ment az orra után,
Cukifejű medvikém,
Az emberek féltek: végül
Magas lesz a kárigény.
Után' eredtek, számos ember,
De dörmögve odébbállt,
Jött a tömeg, mint a henger,
Újság írta, mit csinált

Medvénk tegnap, reggel, este,
Ma is, hogy mit tervez ő,
Azt akarták, nyilatkozzon,
Ám az eső kedvező
Mennyiségben esett, mosta
Medvénk vicces nyomait
S nemsokára újból
Látták: felolvasták jogait.
Elaltatták barna medvénk:
Vadasparkban ébredez,
Nem ért semmit, régtől fogva
Medveföld volt végig ez.

Jó széles a betűtenger,
Leírja, merre mehet,
Mit csinálhat egy hím medve,
Mézet, málnát hogy ehet.
Ó, te kedves döntéshozó,
Jó döntésed bölcs legyen,
Medvénk éljen vígan, szépen
Erdős-mezős, klassz hegyen.
Ne feledjük: Az állattal
Ahogy én viselkedem,
A nagy világegyetemmel
Amit teszek, úgy teszem.

Visszajött medve

Visszajött, ímhol, a medvém!
Lesétálna folyóm mentén,
Délen volna fontos dolga,
Arra, hát - levándorolna.
Útja szélén hintsünk málnát,
Szedret, mézet, alvópárnát!
S ha látod, engedd tovább a medvét,
Ne vedd el az életkedvét.

MEDVEKÖVETŐ KÜTYÜ

Medvéjét, uram, bekövetné?
Mit csinál? Tudni szeretné?
Ám ha állata nem akarja,
Örvét másnap lekaparja.
A MEDVE megy, amerre szeret,
S ha nem kívánja, nem leli meg,
Se Ön, sem a többi manus.
Az erdőben mindenki gyanus.
Ha akarna, kámforrá válna.
Körötte érik a málna.
Száján furcsa kis félmosoly:
MEDVE az, Uram, nem fogoly!

Medve-hemzsegés

EZ nem AZ a medve! Másik!
Erre brummog, arra mászik,
Cammog, sétál, rohangászik,
Friss patakban gurgulázik.
Szeder foga között és:
Itt a MEDVE-HEMZSEGÉS!
Tele medvével az ország,
Medvében mérjük széltét s hosszát!
Medveöltőben az időt,
Jaj, Brumi! Úgy szeretjük őt!
Térdig ér a medvetömeg,
Újságokban medveszöveg:
"Vigyázz, kárt ne tegyél benne:
Mert a számuk lecsökkenne!"

Fázik a gém

Ma reggel a gémem hódarában ázik.
- Nehogy már megint azt rímeltesd, hogy fázik!!!
- utolsó erövel mondja e szavakat.
A csöre jeges és hal benne nem akad.
- Na, de gém! Hideg van! Esö esik! Fázol!
- Te meg mindig ugyanazon rímmel totojázol!
- Gémem szofisztikált, jó humorú madár,
de eljö a pillanat, mely számára határ.
- Negyvenedszer írod le, hogy gémed fázik!
Másik rímet nem tudsz? Tényleg nincsen másik?
- Hogyne lenne, gémem. Nyugodj, semmi pánik!
Langyos lesz a tavad, belöle kimászik
ezer kicsi teknös. Feljönnek a halak
a víz felszínére, lesz sok finom falat.
- Megnyugodni látszik. Máskor türelmes állat,
csak most elege van, s emiatt már fáradt.
- Tavasz... - szól, csöndesen ízlelgeti a szót.
- Mindjárt itt lesz! -csak, hogy valami biztatót
mondjak, vigasztalom. Bolond, ki vitázik
ázott szürkegémmel. - No, viszontlátásig! -
Hunyorog. - Kivárok már, ha eddig bírtam.
- Ne haragudj - nyögi végül is blazírtan.

Rímetlenvers

Aki kedden gémet lát,
Annak aztán az egész hete sokkal jobban alakul.
Persze jönnek majd a kákáscsomós emberek
S mondják, hogy erre nincs is bizonyíték,
Oszt biztos nincs is így.
Node a nyájas olvasó mérget vehet rá,
Hogy ezek nem láttak kedden gémet,
Mert oda se mennek a gémhelyre, hogy majd
Hátha ott lesz a gém.
Akkor meg
Mire alapozzák a véleményüket?

Már megint egy szürkegém

Ön korán reggel felkele
És egyhangú a reggele?
Nézzen taván szürkegémet!
Megbánná, ha nem nézné meg!
A gém a reggelt nem szürkíti,
Ellenkezőn! Színesíti!
Erre varrjál gombot, barát!
A gém ül. Rázza a farát.
Ui.
Jól van, igaz. Nem is rázta.
Nem volt más rím a barátra.

Gémes, kormorános reggel

Megy az ember reggel,
Lemegyen a tóhoz,
Amikor meg leér,
Akkor nem jut szóhoz.
Mert a tóhozérés
Meglepetést hozott:
Két gém mellett a tó
Kormoránt tartalmazott.
Ember ül a stégen,
A kávéját issza.
- Hogyhogy jobb volt régen?? -
Bíz' nem menne vissza
Az régi időkbe!
Sőt, ha találkozik
Számos, jó teknőssel,
Nem cserél az ember
Dicső, hősi őssel.
Szájában pogácsa,
Íme, kormoránja -,
S csak negyedet fordul,
Hogy gémjét is lássa.
Szürcs a kávéjából:
Még nagyobb elánnal
Kezdődik a napja
Gémmel, kormoránnal!

Gém/villamos szimultánfényképészet

Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha egy új fényképezési irányzat úttörőjének érzem magam. Ez az irányzat, nevezetesen a Gém-Villamos Szimultánfényképészet, két alággal rendelkezik. Az egyik a Gém(Villamos), mely esetén a Gém konstans, és a Villamos változik, valamint a második, a sokkal nehezebb, a Villamos(Gém), ahol is a Villamos az állandó, és a Gém mindig más. Álljon itt szemléltetésnek két kép az első alág példájául, amikor is ugyanazt a Gémet látjuk két, egymástól különböző Villamossal egyazon pillanatban. A második sokkal időigényesebb, mivel nagyon sokára jön csak vissza ugyanaz a villamos, és akkor is könnyen lehet, hogy még mindig ugyanaz a Gém van. Ilyenkor kezdhetjük elölről.

Medveélet pro és kontra

Megbízható forrás jelenti a héten:
Van mit javítani még a medve-léten.
Sokat küzd a medve tenger problémával.
Végül mindent megold, és ez tényleg rá vall.
Szaglása kitűnő. Húsz kilométerről
Megérzi kávéját. Mesélhetnék erről!
Na, de képzelje Ön: reggeli kávéja
Illatát megérzi, orrában bukéja,
Viszont a klassz nedűt nem otthon találja:
Ön előtt állna még többórás sétája,
Hogy végül elérje. Mit szóljon a medve?
Odaér, s a hab rajt' már meg van dermedve. 

Ámde néha sorsa szerencsésre fordul,
Pont, mikor medvénknek gyomra újra kordul.
Felfelé a folyón úsznak a lazacok,
Bárhová csap mancsa, ott egy lazacfarok.
Nem tart ez sokáig, ámde nem felejti,
S el- elérzékenyül, ha a "lazac" szót kiejti.

Reggeli Kornélia

- Nem is tudom - morzsolgatta a szavakat Reggeli Kornélia, és kérdően kortyolt egyet kávéjából. - Szerinted? - Mindenképpen! - A Gém alig észrevehetően bólintott, bóbitája parányit megrezdült. - Mindazonáltal…
Ezt már ismerte Kornélia, ez volt a Gém kedvenc szava. - Jó, hogy eljöttél. - suttogta a bójáról, szürke lábait igazgatva a a rozsdás felületen.- - Nohátakkor...a legjobbakat... s azzal teljes figyelmét ismét a vízfelszín kötötte le. - Kornélia kihörpintette az utolsó kortyot barna papírpoharából. - Itt a tavasz! - mosolygott biztatóan, mintha félt volna korábban attól, hogy ez sosem következik be, s megindult a buszmegálló felé.

Ce és a medve

Egyszer egy medve nem evett eleget. Ez szerfelett leverte, nem szedhetett szedret, nem ehetett emberszeletet sem. - Secperc sem kell, medveszellem leszek! Fene, fene! Kellett ez nekem? - kesergett Medve.
Megneszelte ezt egy ember, - eleve erre kerekezett -, neve kezdete, nem rejtegetem: Ce.
-Vegyen meg, etessen! Rendes medve kedvvel enne! Szembemenne ellenfelekkel! Ellenfelek elszelelnek, ezeket elkergetem! - kezdte Medve. Ce-nek ez tetszett, megszerette. - Gyere, gyere, te medve! Etetlek, ne szenvedj!

Pelikánvers 1

Pelikán, te hihetetlen állat!
Nem jut most eszembe klasszabb nálad.
Csőröd alul zacskós, felül lapos;
- Most mondjátok, hát nem csodálatos?

Hú, de szép a jó pelikánélet!
Hej, még megirigylem, attól félek.
Halat eszik, kövéret, meg nyiszlett,
s fiókát költ, ha rájön az ihlet.

Pelikánvers 2

Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.

Hörcsögtulajdonos hétfői dala

Hétfö van, de önnek nincsen hörcsöge?
Ez nagy kár, mert nézhetné, hogy hörcsög-e.
Ha hörcsögne, gyorsan telne a hete,
Vidámság és öröm lenne lökete.

Hörcsöghöz kapcsolódó népi hiedelmek I

Hörcsögöt, ha látnál Jégbontó Havában,
Életútjának közbülsö szakaszában,
Rádkacsint, balra tart és nincs pizsamában,
Korai tavaszt jövendöl a határban.
Ámha a kis höri éj pillanatában
Sétálna az úton, egyes-egymagában,
Saint Vincent szigetét keresve atlaszában,
Márciusban hó lesz! Bízzál a szavában!

Hörcsögtulajdonos keddi dala

Kedd van! Kedves hörcsögének
Ajkán fakad hörcsög-ének?
Nézze, fakad! Legyen boldog!
Ezek tényleg fontos dolgok!

Időben nem induló repülőgép miatt keletkezett vers

Nem indul repülőgépem...
Szürke gémem, cirmos macskám!
Túl sok repgép vár a réten,
Engedélyt kap majd lassacskán.
Hazamegyek kis hazámba,
Gémem szürke, macskám cirmos -,
S fejszéket vágok új fámba.
Barackom kajszi, körtém vilmos.
Vége a semmittevésnek!
Fekete a kormoránom.
Munkából mások sem késnek,
Én sem teszem, mert megbánom.
Nem lesz itt már posztolgatás
Lógó lábról tengerhabon!
Melmi lesz már csak, meg lakás,
Gém meg macska, minden napon.
Szürke s fekete a gémem,
Macskám fekete és szűrke.
Visszazökkenek majd szépen
Hétköznapi, szokott zűrbe.
Macskám nyávog, gémem hörög,
Tetszik akár, vagy nem tetszik,
Mókuskerék újra pörög.
S nézd! A macska visszafekszik.

Bizon az ü régi gémje

Is bizon akkur türtint, hodj hisszu utazásibul visszatírvín újfent mëglátá szírke gémjit. Is bizon ugy is érezé, hodj maga az kitsin állat is thollazatát fëlborzolá s kissé hunyorog reá szëmivel boldogan, midőn mëglátá űt.

Esti Kornélia

Belépett a vendéglöbe. Finom por szállt a napfénysugarak nyalábjaiban, halkan zümmögött két légy.
Kornélia lehuppant a székre, ronggyá olvasott verseskötetét a felpattogzott asztalra tette. Szeretettel végigsimított az asztallap sebein.
- Mit hozhatok? - lépett oda a pincér.
- Gintonicot. Bombay Sapphire-ból.Sok jéggel. Meg egy tányér tengeri uborkát, párizsiasan. Friss a tengeri uborka?
- Már megint egy középvonalfestö...- sóhajtott a pincér, és egykedvüen becaplatott a pult mögé.

Az egysejtű

Az egysejtű nagyon vidám.
Mért? Az információhiány
Teszi azt, hogy éjjel-nappal
Örül: hát le a kalappal
Előtte, ezt kifundálta,
Szerencséjét megcsinálta:
Ha akar, csak elosztódik!
Boldogságban ringatózik.
Szabad szemmel nem látható,
Utcasarkon nem várható.
Szerkezete funkcionális.
Szólítod? Nem ugrik máris!
Ám így is tud szaporodni,
S nem szokott elszomorodni.
Sokan nem tudják, hogy mily klassz
Egysejtűnek lenni: vigasz:
Néha azért egysejtűnknek
Napjai sem igen tűnnek
Szimplának: minap az egyik
ellopta egy vörösalga fotoszintetizáló berendezését, majd amikor áttért a ragadozó életmódra, fényérzékelőként kezdte azt használni.
(Az utolsó félmondat forrása: Greg Cavelis, a British Columbia University munkatársa)

Fellegek

S mind többször vannak már fellegek,
Kudarcok bukkannak fel, s leg-ek
E gém
Egén.

S a leg-ek sem folyton a boldogok,
Jön a bánat is, hol kopog,
Hol áll-
dogál
Az ajtóban. Betessékelem,
Hisz ő is csak olyan lételem,
Baki-
Szaki.

Fleetwood Lighthouse Tower

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cats' gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind

And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.

Pelikánvers, 2. rész! Hallatlan fordulatok! Váúúú!

Repül a pelikán a szél-áramlattal,
Szárnyával sem csapkod, nézem bámulattal.
Magasan vonuló, nem földön heverő:
Jó haverok ő és a felhajtóerő.
Kövér a pelikán, de a szél felviszi!
Háromezer méter! Elhiszi? Nem hiszi?
Olyan kicsi pont már! Ott röpül! Látja kend?
Hogy nevet az égben, ott messze, odafent!
Vidám kacagását szellők fellendítik:
Zacskós, lapos csőre félmosolyra nyílik.
Gombszeme huncutul pislog a világra,
Fülét sem mozgatja már a kritikákra.
Viszont... nézd csak! Odass! A földre letekint!
MIt keres? Valamint ittfelejtett megint?
Á, dehogy! Nem látod? Csak egy gyapjas árnyra
Esik pillantása. Egy cuki bárányra!
Barátja ott legel, alatta, a réten,
S fel-felnéz jó pelikánunkra diszkréten,
Ahogy vígan repül. Magát elbégeti,
S hogy felhők közt szárnyal ő is: elképzeli.

A Gémállat

Szuper teremtmény a gém,
Nem műanyag, nem is fém.
Gémből van az egész állat,
S addig áll, míg el nem fárad.
Gémet láttam villamosról,
Szürke volt az ablak - kosztól -,
De így is láttam a gémet!
Régi gém! Szívem nem téved!
A jól ismert, régi állat,
Az én gémem! Öröm árad
Lelkemben, és körbefutni
Támad kedvem. Hazajutni,
Amikor még nincsen sötét,
S lefényképezni a bögyét.

Hörcsög

Hörcsöghöz kapcsolódó népi hiedelmek I.
Hörcsögöt, ha látnál Jégbontó Havában,
Életútjának közbülsö szakaszában,
Rádkacsint, balra tart és nincs pizsamában,
Korai tavaszt jövendöl a határban.
Ámha a kis höri éj pillanatában
Sétálna az úton, egyes-egymagában,
Saint Vincent szigetét keresve atlaszában,
Márciusban hó lesz! Bízzál a szavában!

A Gém visszajövetele

Gémem hosszú lábát dugja
Afrikai langy patakba.
-Kezd már kissé meleg lenni,
Ideje bíz' útra kelni. -
Kis fejében emlékképek,
Feneketlen-tóról. Szépek...
Gémem el is határozza:
Nem érdekli az út hossza,
Visszarepül magyar földre,
Esőbe, tavaszba, zöldbe,
Sirályokhoz, sok kacsához,
És egy fényképező lányhoz.

Gémem és én

A gémem és én 
Két féltekén
Tengetjük éltünk
Tél idején.
Ám ha a fagy
Már nem olyan nagy,
Mint milyentől féltünk:
Mindent abbahagy,

S repül a gém
Örömmel felém.
Csőre körül
Pici félmosoly ül:
Már ott áll a bóján,
Boldog-lelkesül.

Szomorú gémvers

Midőn a költő munkája végeztével a tóhoz mene, de egy nyamvadt gém nem sok, annyit se láta, emígyen keserge vala:
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Egy vacak gém sincsen sehol,
Bárhová is nézek.
Lehet, hogy nem látok gémet
Én már, amíg élek?
Sokan voltak. Hova tűntek
Hirtelen a gémek?
A tó partján a víz koszos.
Feldobta a talpát?
Vagy talán a fészkén ül és
Kelti a fiókát?
Akkor még több gémem lenne,
Jó az Isten, jót ád!
Viszont, ha meg az előbbi:
Agyő, gémkavalkád!
Jaj, ti gémek! Tán bújtatok
Nádas sűrűjébe,
S csőrötökbe röhögtök most,
Állván sás szélébe'?
Gémtelen, gémtelen,
Gémtelen az élet.
Lehet, hogy már nincs is több gém
Sehol. Attól félek.

A középvonalfestő dala

♩ ♪ ♫ ♬ Én vagyok aaaaa,
Én vagyok aaaa
Közééépvonalfeeestőőő.
Sokkal jobb a feeeerde vonaaaal,
Tekereeeedjen, miiint a fonal,
Mert engem kiráááz a hideeeg
A túl egyeneeeestőőő ♪ ♫ ♬ ♩ ♪ ♫ ♬ ...

A dűnemacska

A dűnemacska kedves állat,
Nem nézi, hogy mi van nálad,
Mert a dűnén állat s ember
Egy dolgot néz: Ott! A tenger!

Vidravers

Kétségek közt, lám, a vidra.
Azt akarják, másszon hídra.
S miért akarják? Csak, mert rímel!
Felmászik hát. Ámmal, s ímmel.

Vidra-bárány barátság

Mondják: Írjak vidraverset!
Hogy eszik a vidra, s herseg
fogai közt kagyló husa.
Feje kecses, és nem busa.
Vagy, hogy úszik. Buborékok
kísérik, s vidám tajtékok.
Ámde sokkal érdekesebb
mit elmondok, ez az eset,
mit emberi szem nem látott,
olyat írok: A bárányok
a vidrákkal találkoznak!
Magukkal semmit se hoznak,
boarding passt, se QR-kódot:
mégse mehetnek be hódok,
kecskék, ürgék és zsiráfok,
csak bárány- és vidrapárok.
És, hogy ottan mit csinálnak?
Szeri, vége nincs a bálnak!

A vidrák bárányt fröcskölnek
folyóparton, s a bárányok
patájukkal kagylót törnek
a vidráknak. A zsiványok!
Vidrák merülnek folyómélyre
s algát tesznek juh elébe.
Így töltik a nyarat, telet.
De miért van, hogy te nem leled
ezt a rejtett taligyepet?
Nem mehet be senki, sosem!
Hiába a mágnesmodem,
hisz őrzi a titkos helyet
Gyapjas, kövér vidratotem.

Napkezdés gémmel

Megint felkelsz, ímmel-ámmal?
Rossz napod is van, szép számmal?
Ne kezdd napod kémmel, rémmel!
Mivel kezdjed? Mondom! ..............

A hét gémjei

Csalódnom kellett benned, ó, Csütörtöki Gém!
Nem hord bíz' az élet engem a tenyerén.
Nem vagy a bójádon! Se' nádas rejtekén!
Hova lettél, gém? Elszálltál könnyedén?
Nincs még itt a tél sem, hogy felhők ködén
Elköltöznél délre...várlak vissza én!
Remélem, még látlak e hét péntekén!
- kiáltok, s felkészül: a Pénteki Gém!

Gémet láttam pénteken!
Nagy öröm ez énnekem!
Gémet látni fénytelen
munkahét után érdekem.

Ősz

Lelkekben szél forog, szemekben fény lobog:
Furcsa-kék nappalok, talp alatt még homok,
A nyár, lám meg-megáll, szíve halkan dobog.
Szűk, hátsó kertekben kiszökött Melmoth-ok.

Lighthouses

The lighthouses' eyes
Expect being still
Reflected in cat's gazes.
Autumn leaves hurry
From the tide's wind
And where am I?

One Tower's light kept
Always above the other's
- Save passage to the channel.

Milyen volt gyapja színe? Juhász Gyula után szabadon.

Milyen volt gyapja színe, nem tudom már,
De azt tudom, hogy zöldek a mezök,
Mikor legelgetünk a kerítésdrótnál...
De zöld gyapjúval? Á, úgy mégse látom öt.

Milyen volt gyapja színe? Kék-e? Jaj, hagyjon már!
Az ötletei megörjítenek!
---mikor együtt kérödztünk a tónál...
Gyapja színére visszarévedek.
Milyen volt gyapja selyme? Jaj, tudom már!
Drappos volt, foltokkal szanaszét
Egész testén! Tarka, az áldóját!
Tarka volt!... S rá bogáncsot aggaték.

Nagy-nagy bála

Valami nagy-nagy bàlàt kéne adni,
Hogy megehetné a sok juhgyerek.
Olyant, milyenben nincsen sündisznócska,
Szúrós, törött tàrgy, amibe belelép
Bàrànykánk evéskor, sem apró kígyócska,
Ami megharapja, sem baromfinép.
Bégetne a sok gyapjas az egekbe róla,
S ha beszélni tudna, szavalna versikét.
Valami nagy-nagy bálát kéne adni,
Hideg már az akol, s nem kerek
Így a világ a sok éhes báránynak
Fü kell, avagy szalma, és meleg.
Azt a bálát, jaj, eléjük kéne rakni,
S fölbégetne a sok juhgyerek.

A macska milyenszerüségét illetö vágyak

Az én macskám olyan legyen,
Megtaláljam völgyön-hegyen,
S ha lehet kérni, sötét kertben
Úgy bújjon el, hogy megleljem.
Nekem olyan macska kéne,
Àgyon cukin heverészne,
Nem szedné szét a szekrényem
S érdekelné véleményem.
Olyasfajta is jó lenne,
Macskakaját vígan enne,
És nem az én sült lazacom
Eszi, mikor rajtakapom.
Az a cirmos ideàlis,
Aki, hogyha hívod, máris
Diszkrét módon, halkan nyávog
S így helyét rögvest megtalálod.
Örülnék olyan macskának:
Körömmel nem esne fának,
A bútort nem szedné széjjel,
Éjjel, kéjjel, szenvedéllyel.
Az a macska is csak álom,
Hogy ejtözik a párkányon,
Felhöt néz, ahogy gomolyog,
Dorombol, oszt még hunyorog.
Olyasfajta is jó lenne,
Hogy amikor ébredezne,
Nem karmolná szét a kezem,
Ha takarón kívül teszem.
Az én macskám mégsem adom!Ki simulna paplanomon
Lábaimhoz. Ha bánatom,
Örömöm van, símogatom. Forgolódom álmatlanul?
Két szörös fül hátralapul,
Nagyon sóhajt, máshogy fekszik,
Ahogy a gazdinak tetszik.