2013. december 28., szombat

Lelkimókusok

Lelkem sötét mókusa
éjjel csillogó szemmel szaladgál
faltól-falig, szinte hangtalanul.

Bánataim dióit gyűjti,
s hátul, a kertben ássa el,
harmattól súlyos leveleken elszenderedik,
s hajnalra nem tud már semmiről.

A veres, puhaszőrű örömmókus
makogva, fejét néha félredöntve,
boldogságmakkokat eszeget
délben az erkély korlátján.

Bekopog kemény karmocskáival
az ablaknál, vagy hunyorítva
hancúrozik a pázsiton.

Néha, szürkületkor, elbotlik az éji mókusban,
méltatlankodnak kissé,
az örömmókus önkéntelenül mormog,
az éji pedig elmosolyogja magát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése